Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Történettudomány, helytörténet - Reznák Erzsébet: Kossuth Ferenc választójoga és a ceglédiek

Reznák Erzsébet Kossuth Ferenc választójoga és a ceglédiek Kossuth Lajos idősebbik fia, Kossuth Ferenc hosszú élete során többször került akaratlanul és érdemtelenül kisstílű politikai csatározások, pártharcok kereszttüzébe. Talán azért, mert Európa legjobb egyetemein szerzett tudása, műveltsége, képességei kibontakoztatására nem a XIX. századi magyar közélet volt az igazán alkalmas terület. Az itt következő történetnek mégsem csak egyedül ő a főszereplője. Szó lesz itt a köztisztviselők kiszolgáltatottságáról, a Hivatal politikai befolyásáról és otrombaságáról, a múlt századi kisvárosi társadalmi élet néhány színfoltjáról, de mindenekelőtt a korszak jellegzetességéről, a Kossuth-kultuszról. 1894. április 1-én Budapesten eltemették Kossuth Lajost. A "turini remete" búcsúztatására a régóta szunnyadó, 48-cal kapcsolatos érzelmek hihetetlen erővel törtek a felszínre; Kossuth neve mindenkit újra a függetlenség és jogegyenlőség ideájára emlékezetett az országban. S mivel e fogalmak megtestesítője, szimbóluma immár halott volt, a magyar politikai ellenzék fiában, Ferencben vélte fölismerni az utódot, akit szinte hazaérkezése első percétől igyekeztek arra rávenni: legyen б apja hagyatékának őrzője és folytassa ott, ahol б kénytelen volt abbahagyni. A mérnök és bölcsész végzettségű, 1849-től külföldön élő "magyar sasfiók" pedig - nem ismerve a hazai politikai viszonyokat - jóhiszeműen igent mondott, nem tudva akkor még, hogy milyen háládatlan feladatra vállalkozik. Kézenfekvő volt, hogy a parlamenti mandátum megszerzése lesz a feltétele Kossuth közszereplésének. A korabeli törvények értelmében ehhez előbb be kellett kerülnie az adófizetők közé. Cegléd egyik polgára, B. Molnár Sámuel révén még áprilisban ceglédi háztulajdonos lett, ez pedig elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy felvegyék őt az országgyűlési választók névjegyzékébe.

1 A város választópolgárai természetesen joggal számítottak arra, hogy az 1896-ban esedékes választásokon Kossuth Ferenc már az ő mandátumukkal kerül be a képviselőházba. A hagyományosan ellenzéki Cegléd és az ellenzéki párt újdonsült vezéralakja - az ügy mindenki számára egyértelműnek és egyszerűnek tűnt. Ám 1894 nyarán furcsa és váratlan tárgyban kellett a helyi központi választmánynak (választási bizottságnak) állást foglalnia. A járásbíróság egyik írnoka, Szász Károly levelet írt hozzájuk, melyben Kossuth névjegyzékbe való felvétele ellen fellebbezést nyújtott be, mondván a nevezett nem magyar állampolgár.

2 A nem mindennapi eset érthetően gyanút keltett a városban! Az ellenzéki párt néhány helyi személyisége igyekezett az ügy hátterét kideríteni és fáradozásuk nem volt hiábavaló. Megtudták, hogy a szálak egy budapesti "titokteljes úrhoz" és a ceglédi rendőrkapitányhoz, dr. Aranyi Lajoshoz vezetnek. Ez utóbbi felsőbb utasításra cselekedett, amikor egy vasárnap délután az irattárból a központi választmány iratait - köztük a Kossuth választójogáról szóló jegyzőkönyvet - elvitte és lemásolta, majd azokat átadta Szász Károlynak, aki az előre megfogalmazott fellebbezéssel együtt az egészet továbbította "egy nagybefolyású egyénhez". Még egy okmányt csatolt a papírokhoz: egy diplomáciai úton érkezett, Rómában kiállított bizonyítványt, mely szerint Kos259