Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Történettudomány, helytörténet - Zomborka Márta: Egy kiállítás tervei

lenleg is. A közlekedés, a látogatók szabad és egyértelmű útvonala feltétlenül biztosítandó, ezt minden kiállítás-technikai elemmel el kell kerülni. Az útvonal bizonyos pontjairól egy-egy kiállí­tási egység átlátható, ezt a látványt megpróbáljuk előre, makett segítségével leképezni, mind har­monikusabbá tenni. A tervezett vitrinek magasságát, hosszát ez is befolyásolja. A vitrinek belső kialakítását a már említett műtárgyvédelmi szempontok mellett elsődlegesen alakítja a belehe­lyezendő tárgyak jellege. A tárgyak mérete, színe, alapanyaga erősen befolyásolja az alkalmazha­tó megoldásokat. Függeszthető tárgyaink esetében például több minden elhelyezhető, körüljár­ható vitrinben meg tudjuk mutatni azok mindkét oldalát, de így előre számolnunk kell az általuk vetett árnyékkal is. A sok felvetett részlet után összefoglalóan vázolnám az előkészítésben általunk követett mun­kamenetet. A helyszínt alaposabban megismerve egy laza programtervet alakítottunk ki. Ezzel megkerestünk egy kiállítás-rendezéssel foglalkozó céget. Velük konzultálva közösen alakítottuk tovább a tématervet, ami alapján kidolgozták a részleteket, a technikai megoldásokat. A látvány­terveik alapján készült már például a felújítás során a padozat cseréje, s a beépített installációs elem. A konkrét kivitelezésre árajánlatot kértünk más kiállítás-rendezőtől is, de a megvalósítást fi­nanszírozód Váci Múzeumért Közalapítvány kuratóriuma a terveket készítő cég mellett állt ki. A tervezésnél a pince két nagy egységét vettük alapul, a kb. 90 m 2-es, mintegy 5 méter belma­gasságú középkori részt, és a mintegy 30 m2-es újabb szakaszt. Számoltunk ezek előterével és a levezető lépcső falával, de még a pinceajtón kívül, a ház kapualjában is elképzelhetők ábrák, pél­dául falfestés vagy másolat formájában. A közlekedő terek és a kisebb pinceszakasz a magyarázó rész, a nagyobb terem a „gyönyörkö­dő" rész lesz. E mondat leírását követően elgondolkodtam, de megerősítem a fentieket. Bár nem lehet elvonatkoztatni a tematikától, de ezek a tárgyak, amelyek halálában kísérték a kor emberét, igenis szépek, gyönyörködtetóek. Rekonstruált kiállítási egységet is tervezünk, a kriptabeli állapotokat, az egymásra rakott dí­szes koporsókat egy, a korábbi lejárót jelentő pincefülkében helyreállítjuk, így erről sem kell túl sok szöveg és fotós-rajzos magyarázkodás. Egyúttal több eredeti tárgyat megmutathatunk, bele­értve a temetkezés kellékeként a helyszínen hagyott fakereszteket, ácsolt bakokat is. Figyeltünk arra, hogy a rekonstrukciók térben elkülönüljenek a vitrines bemutatástól, így az eredeti állapotra hatásosabban tudjuk felhívni a figyelmet. Minden szempontból átgondolva a dolgot, úgy döntöttünk, hogy legyen mumifikálódott te­tem is bemutatva a kiállításban. Három személyt, egy férfit, egy nőt és egy kisgyermeket válasz­tottunk, akiknek ruházatát lemásoltattuk, és így, a valahai felravatalozott állapotukban mutatjuk be őket. A választás több szempontból esett rájuk. Koruk, nemük alapján különböző típusú rava­talokat jelenítenek meg, van halotti viseletes és polgári ruhás közöttük, testi állapotuk az itt fel­lelt személyek között általánosnak mondható. A ravatalokat üveg vitrin fedi, a kiállítás legbel­sőbb részében helyezkednek el, lépcsősen kiemelt térben láthatók, a megvilágításra, a megköze­lítésre fokozott figyelmet fordítunk. Olyanfajta ünnepi állapotban láthatók majd a tetemek, mint valaha a búcsú perceiben, az utolsó átváltozás pillanataiban. Nem mást tervezünk, mint ami például az in situ bemutatott avar, vagy honfoglalás kori te­248

Next

/
Thumbnails
Contents