Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Történettudomány, helytörténet - Jakus Lajos: Kossuth emissziáriusa. Magos Ernő életútja

határozatot, mely kiváló tanulmányi eredményű -kétszer Róth-ösztöndíjas - diákjukat eltanácsolja a pozsonyi lyceumból, még kevésbé kizáratni minden honi iskolából. A felső kormányzat pedig nem elégszik meg a deák megrovásával. Grisza Ágost segít megoldani a gordiuszi csomót. Augusztus 26-án kikéri bizonyítványát, a Magyar Társaság igazolja két esztendei tagságát s négy nap múlva beáll katonának, hat évre aláír a Sándor ezredben. A hatalom pedig császári parancsra betiltatja a diáktársaságokat; "politikai tekintetből töröltessenek el!"5 Egyedül a sopronit védte meg az evangélikus konvent, egyedül a honi nyelvben való gyakorlás a célja. Grisza hat év után elbúcsúzik a katonaságtól, közben magánúton az ügyvédi oklevél megszerzéséhez szükséges tanulmányokat szorgalmasan végzi. Gyakorlatot pedig a fiskális pályán újabb két év alatt megszerzi, majd Dégre kerül Festetich Antal birtokára titkárnak. A triumvirátus tagfai A pozsonyi lyceumban 1835-ig évfolyamtársa volt Griszának egyik professzora fia, Grosz Ernő. Utuk elvált egymástól a hét év alatt, az akadémián ismét találkoztak. Ernő szintén ügyvédnek készült. Barátságukat megpecsételi közös politikai gondolkodásuk. Érdeklődésük a francia forradalom iránt annyira ismert, hogy barátai a triumvirátus tagjairól nevezik el őket: a volt katona Griszát a forradalmi hadsereg újjászervezőjéről Saint Just-ról, barátját, az ügyvédjelölt Grosz Ernőt a forradalmi törvényszék elnökéről, Couthon-ról. Az eszményi vezérük Robespier. Deák Ferenc később Lamartin Historie des Gironds müve olvasásának hatása alá kerülőkről írja: "Beleélitek magatokat ezen időkbe, mindegyiktök választ magának kedvenc hőst a francia forradalom tragédiájának szereplői közül, s azt hiszi, hogya a szerepet el is fogja játszhatni." A két jóbarátot nemcsak a francia forradalom tanulmányozása érdekli, élénk figyelemmel kísérik a pozsonyi diéta folyását. Gyakori témájuk a jövő alakulása. Kossuth 1841-től a polgári átalakulás szükségességét hirdeti, célkitűzése a polgári berendezkedésű független Magyarország létrejötte. A polgári átalakulással az "az alkotmányból kirekesztett nem nemesi értelmiségnek fejenkénti szavazatjogot" kér. Grisza és Grosz mindketten nem nemesi származású honoráciorok, radikális köztársasági érzelműek. Grosz Ernő 1845-ben nevét Magos-хъ magyarosította, ezzel is bizonyságot tesz magyarságáról, szepesi német származása ellenére. Ernő érdekes egyéniség. A gyakran betegeskedő ifjú filozofáló, írói, költői hajlammal; verselget, fordít németből és franciából. Griszával mindketten tökéletesen elsajátították a francia nyelvet. Grisza alig néhány napja foglalta el állását Dégen, levelet kapott Magos Ernőtől Pozsonyból. Barátja tévedésből bontotta fel Grisza bécsi menyasszonyjelöltjének 1846 június 25-én kelt levelét, melyet pozsonyi címére küldött, nem ismerve új tartózkodási helyét. A levél üres oldalára Magos az alábbi sorokat mellékelte: "Kedves St. Joust! Elfelejtkezvén a purgról e levelet akaratlanul feltörém - nem fogsz ezért általadni Fonquier Tainvillenek; s későbben eszembe juta hogy úgy is új borítékba kell vala foglalnom s neked átküldeni - Gregus Gyula holnap megy deákhajón Pestre - így tehát ott fogja bedobni e levelet; gazdálkodás tekintetéből mert az assignátoknak jelen korunkban ezen aristocraticus napforgásokban nincs becsük! És nem is lesz tiló nélkül. Ne véld azonban ezen 1793-ki modrú víg levelemből valóban bennem vígságot föltehess; még mindig rab vagyok - bár egészségem javul - ki nem mehetek. A takarékpénztár nem kölcsönzött 236