Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Történettudomány, helytörténet - Farkas Rozália: Egy választás visszhangja 1865–66

márpedig a polgárok csak helybeli birtokost választanának meg, ezzel szemben Kállay személyében olyan jelöltet állítottak, aki nemcsak a választókerületben, de a járásban, sőt az egész megyében sem rendelkezik birtokkal. Ugyanilyen ellentmondásos az az állításuk, mely szerint egyrészt a kettős bíróválasztásnak és a két főbíróság kialakításának köszönhető a járásban kialakult ellentét, ugyanakkor Ács Károlyt vádolják békétlenség szitásával. Arra a híresztelésre, mely szerint Ács a robot és a dézsma visszaállításával ijesztgeti a népet a válasz: "...a levélíróktól ez állítás vagy rosszakaratú hazugság, vagy ily ámításnak részükről való föltevése s hivése legalább is bárgyúság. - A népmonda lehet tetsző, de a reális ember abban a képzelet költeményét a valótól azonnal fölismeri." Azt, hogy a nép és a birtokosok közötti béke felbomlott, a levélíróktól tudták meg, bár korábban is hallották - csak nem hitték el - azt, hogy néhány pomázi úr nem ad munkát azoknak, akik Ács pártiak. A vallási lázítás vádját is könnyedén visszautasítják, mert egy olyan területen, ahol a keleti egyházakon kívül a római katolikus vallásúak a lakosság 2/3 részét teszik ki "...egy helvét hitvallású követ párthíveinek vallással izgatni s lázítani akarni nemcsak dőreség, de saját ügyüknek mathematicailag kiszámítható bukása lenne". Piperkovics Péternek azt az 186 l-es tettét, amely szerint körlevélben kérte fel a járás lakosságát Ács Károly támogatására, nem tekintik hibának, sőt úgy érzik, hogy helyesen cselekedett, mert egy felelős vezetőnek kötelessége a közösséget fontos kérdésekben a megfelelő irányba terelni. Visszautasítják azt a vádat is, mely szerint a megye ezt a járást régóta elhanyagolja, mellőzi. Ez az állítás semmivel sem indokolható, a levélírók sem említettek egyetlen példát, bizonyítékot sem. Az irat első felének aláírói az egész vitát erőszakoknak, ok nélküli vádaskodásnak tekintik az Ács Károlyt támogatók ellen, "... s ha ez a járásbeli nagyra törekvő ifjú erők hivatal sóvárgásának panasz visszhangja akarna netán lenni, e részben a nyíló ajtót - tanulmány, jellem, képesség, szorgalom, és az ezeket fölkereső közbizalom képezi, ez ajtót az érdemes, panasz nélkül és nemcsak feltalálhatja, de azon bizonnyal be is jut". Az irat második fele azoknak a válaszát tartalmazza, akik az 1865. október 20-án Szentendrén keltezett, a vitát kiváltó levelet írták: Piperkovics Péter, Perkits Lázár, ifj. Czvetkovics Pál, Pajor Kamill, Akócs József, Dietz György. A rágalmazás vádját visszautasítják. Igaz, hogy korábbi levelükben nem neveztek meg személyeket, csak a tényeket ismertették, mert nem akartak személyeskedni. Most azonban - mivel az ellentábor rágalmazással vádolta meg őket - kénytelenek bizonyítékokat bemutatni. Szerintük az általuk korábban jelzett visszaéléseket azért olyan nehéz bizonyítani, mert "... a törvény által tiltott s a közvélemény által bélyegzett tetteket azok, kik elkövetik, nyíltan elkövetni nem szokták, s az ilyes tettekre szövetkezett párt igen óvatos szokott lenni, nehogy maga és tettei ellen a más érzelműeknek fegyvert szolgáltasson..." Ilyen jellegűnek ítélik meg az etetés-itatást, vesztegetéseket, a lélekvásárlást. Mivel a törvény az alkotmányos jogok gyakorlásánál eleve feltételezi a becsületes eljárást, nem tartalmaz megtor210