Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Történettudomány, helytörténet - Farkas Rozália: Egy választás visszhangja 1865–66

Cikkírók állítása szerint ők Kállayt kérték fel követjelöltnek, Ács csak azért lett az, mert Piperkovics támogatta, mint ahogy az 1861-és választásnál is felhasználta hivatali tekintélyét Ács támogatására. Szerintük az Ács párti tábor a népet a birtokosok ellen "...azon ámító híresztelésekkel lázítja, miszerint, ha nemes embert és földbirtokost választanak képviselőül, az visszahozza a dézsmát és a robotot". Mindezek mellett még vallási ellentétet is szítanak. Arra a vádra, hogy Kállayt fizetett emberek fogadták a városban, felsorolja azoknak a nevét, akik a város részéről üdvözölték és elkísérték a követjelöltet. A névsorban 32 földbirtokos, 8 földbirtokos és ügyvéd (vagy csak ügyvéd), 8 egyházi személy (lelkész, plébános, esperes), 6 házbirtokos, 4 orvos, 4 mérnök, 3 tiszttartó, 3 gazdatiszt, 3 hajógyári tisztviselő, 1 jegyző és 5 iparos, illetve molnár szerepel. Az Ács pártiak a választás után térnek vissza az 1865. november 20-i támadásra, mégpedig már a győztes helyzetéből a bevezetőben említett iratban. Az irat címzés nélküli, dátuma: "Szentendrei választókerület 1866. Január". Két részből áll. Az első részt tizen írták alá: Sántha Péter közbirtokos, Miskey Rezső közbirtokos, Horváth Géza közbirtokos, Steineker Ferenc számtartó, Johann Wolander, P. Károly, Dr. Isépy Victor, Martin Konrád, Dr. Scheibaer Menyhért, Molnár József. Az első mondatukban békejobbot nyújtanak a volt ellenfélnek: "Még rezg keblünkben a fájdalom húrja azon soknemü méltatlanság miatt, mit a közelmúlt követválasztásnál a Kállay B. féle párt részéről szenvedtünk, de azért jobb érzelmünk nemességével nyújtjuk békülő jobbunkat az ellenpártnak, s az őszinte barátság tüzénél kívánjuk elégetni a visszavonás ádáz foszlányait." Ezután tételesen cáfolják és visszautasítják az ellenfél november 20-i támadásait. Egyetértenek abban, hogy a járásban korábban megfelelő volt az egyetértés egyrészt a nemzetiségek, másrészt a nép és a birtokosok között. Ezt annak tulajdonítják, hogy a járás vezetői és elöljárói értették munkájukat, tevékenységüket nem az egymás elleni "acsarkodásban" fejtették ki, hanem abban, hogy egyaránt képviseljék a nép és a birtokos osztály érdekeit és biztosítsák, hogy ne kerüljenek szembe egymással sem nemzetiség, sem vallás, sem az anyagiak területén. "Ehhez persze kellően liberális szellem mellett, lelkiismeretes becsületesség és tapintat kívántatik, mely az akkori főszolgabíró: Ács Károly úrban egyiránt megvolt." Ezután az 186l-es tisztújításra térnek át. Elismerik, hogy akkor történtek hibák, de személyeskedni nem kívánnak, mert "...az idő és rosszul használt körülmények által okozott baj orvoslását ugyan az időre és jobban használandó körülményekre szeretjük bízni...". Mégis tisztázandónak tartják a két bíróválasztást és a járás két főbíróságra osztásának körülményeit. Szerintük éppen ellenkező módon történt, mint ahogy az ellentábor állította. Jordán Istvánt személyében is alig, tehetsége, tettei, politikai elvei alapján pedig egyáltalán nem ismerték a járásban. Mivel törvényes úton jutott a főbírói székbe, elfogadták és - mint ismeretlennek - megelőlegezték a bizalmat. Cikkírók szerint éppen Jordán István szított ellentétet azzal, hogy már 186l-ben ellenjelöltet állított Ács Károllyal szemben. Ő ösztönözte Horváth Györgyöt, hogy lépjen fel Ács Károly ellen. Horváth Györgyöt elismeréssel említik, mert nemcsak szó nélkül tudomásul vette az Áccsal szembeni nagyarányú vereséget: 1776 ellenében csak 103 szavazatot kapott, hanem azóta is nagy elismeréssel nyilatkozik Ács Károlyról. Ezt követően néhány példát említenek annak bizonyítására, hogy a Kállay pártiak érvelései mennyire nem helytállóak, sőt legtöbb esetben még saját álltásaikkal is ellentétbe kerülnek. Például Ács Károly ellen az volt a legfőbb kifogásuk, hogy nem birtokos a választókerületben, 209