Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Régészet - Maróti Éva: Előzetes jelentés a Pátyon végzett leletmentésről

lentkezett. Ezeket megpróbáltuk feltárni, de mivel számuk néhány nap alatt 100 fölé emelkedett, így újabb tárgyalást és szerződésmódosítást kezdeményeztünk a TERMINÁL Rt. felé. Sajnos, írásbeli szerződésmódosításra nem került sor, de szóbeli kérésüknek megfelelően a római telep ásatását időlegesen felfüggesztettük és megkezdtük a temető feltárását, mivel a dombtető területére volt először szükségük az építés folyamatossága miatt. Az autópályától délre eső területen a sírok száma rövidesen elérte, majd túlhaladta a kétszázat - közben a dombnak az autópályától északra eső részén is megkezdték a humuszolást. Természetesen a domb északi részén is folytatódott a temető - az építési terület északkeleti részén pedig egy újabb sírcsoport jelentkezett! Mivel a földmunkák mind a három területen egyszerre folytak, a folyamatosan előkerülő objektumokat folyamatosan számoztuk, de csak az autópálya által kettévágott dombon lévő sírok feltárását vállaltuk 1997-re. A temető sírjai - előkerülésükkor - a sorszám mellett a "D" betűjelet kapták, de a sírok és egyéb objektumok száma mellől idővel lekopott a D betű. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a temető már nem sorolható a 13/9- lelőhelyhez, hiszen az őskortól az Árpád-korig keltezhető temetkezéseket találtunk. A temetőben először feltárt sírok római koriak voltak, amit természetesnek is találtunk, hiszen a római telep közelében ez logikus volt. A domb teteje felé haladva azonban megváltozott a kép: itt kelta temetkezésekre utaló kör és szögletes árkokat találtunk, de az ezekhez tartozó sírok már megsemmisültek, mivel azokat valószínűleg nem ásták olyan mélyre, mint a kerítőárkokat. Az árkok által körülfogott területeken III. századi, korarómai, csontvázas sírokat találtunk a rájuk jellemző leletanyaggal: nagyméretű, bronz, ún. noricumi-pannoniai szárnyas fibulák, általában fejnél elhelyezett korsók és tálak, nem egy közülük ún. pannóniai szürke, pecsételt tál volt levélmotívummal vagy Resatus névbélyegével. Ezen objektumok az Ml-es út által kettévágott domb tetején, annak mindkét oldalán helyezkedtek el, némelyikük egy része az útépítéskor már megsemmisült. Ezen a részen 1982-ben az útépítéskor a korarómai sírok mintegy 1/3-a semmisülhetett meg a domb tetején, ahol nyilván a leggazdagabb mellékletes sírok lehettek. A dombról mindkét irányban árkok vezettek lefelé, a dél felé vezető egyik árok mentén hamvasztásos rítusú, római kori sírokat tártunk fel. AIII-IV. századra keltezhető római sírok mind gazdag mellékletekkel voltak ellátva: edényekkel, ékszerekkel, érmékkel. Előfordult köztük egyszerű földbe temetés, téglasír, kisebb kövekkel kirakott sírgödör és kóládasír is - ezekből másodlagosan felhasznált római kori feliratos sírköveket is kiemelhettünk. A téglasírok vagy vízszintesen rakott vagy háztető-szerűén kiképzett téglákkal voltak lefedve. A téglasírok körül a 191. számú érdemes kiemelésre: a nagyon mélyre ásott, sok mellékletet tartalmazó, tegulákkal kibélelt sírhoz egy ferdén elhelyezett imbrex (tetőgerinc-cserép) vezetett, az így kiképzett lyukon lehetett ételt-italt leküldeni az elhunytnak. Volt olyan téglasírunk is, ahol a sírfoltot feltárva üresnek találtuk a sírgödröt, viszont a sír egyik hosszú oldalát tegulák alkották. Ezeket felszedve, egy oldalra bemélyített részen - padmalyon - találtuk meg a csontvázat. Ugyanezt a megoldást kövekkel is alkalmazták. A kövekkel kibélelt sírok esetében több ízben előfordult, hogy a kövek elmozdításakor újabb mellékletekre bukkantunk. 20