Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)
Történettudomány, helytörténet - Forró Katalin: A váci szabólegények artikulusa 1780-ból
láda előtt krétával jelölték meg az egyes feladatokat, befizetéseket.... A kréta nyomát a kis dékánnak kellett eltüntetnie. Ha ezt a feladatot nem végezte jól, 2 pénz volt a büntetése (17. articulus). A kis- és a nagy dékán is a legények közül került ki. A 18. articulus kettejük közti rangkülönbséget egy apró, ám annál meglepőbb szabályozással érzékelteti. A kis dékánnak a krétatörlő spongyát alaposan ki kellett mosni, majd kifacsarni. Ezután a nagy dékán leellenőrizte a munkát. Ahány csepp vizet még ki tudott facsarni a szivacsból, annyi pénzt fizetett a kis dékán a céhládába. A szervezeti élethez hozzátartoztak a mulatságok is. Az első rész articulusai között szerepel az a rendelkezés, hogy az olyan háznál rendezett mulatság után, ahol "leányzó személy 1 'volna, nem töltheti az éjszakát a legény. Ha nem menne haza gazdájához, egy heti bére bánja (6.articulus). A kis céh mulatságainak menetét részletesen szabályozza az articulusok után csatolt "Lakozásra Való Parancsolatok''6 pontja. A mulatságot - melyet minden esztendőben vízkereszt utáni vasárnapon, tehát a farsangi időszakban rendezték - szent mise előzte meg. A mulatság három napig, az atyamester házánál tartatott. A táncmester szerepét egy idősebb mester vállalta. Engedélye nélkül nem volt szabad a lányokat táncba vinni, a gyertyát meggyújtani, s főleg eloltani. Büntették azokat, akik magukat rendetlenül viselték: a leány megcsókolását fél heti bérrel, lármázást fél társpohárral, a részegséget egész társpohárral. A dokumentum vizsgálatakor kitűnik, hogy a mulatságokra vonatkozó szabályok a többi artikulushoz viszonyítva jóval aprólékosabbak, bővebbek, részletesebbek. Valószínűleg külön szabályozásról van szó, mely később került az articulusok végére. A céhek vallásos jellege ismert. Ugyan szorosan kötődik a szervezeti élethez, mégis külön csoportba osztottam az erre vonatkozó pontokat. A vasárnapi szentmisén való részvétel minden legény számára kötelező volt. Kiemelt ünnepek: a céh védőszentjének ünnepe, áldozó csütörtök és advent első vasárnapja. A mise elmulasztása kétféle büntetést vont maga után: ha elaludt a legény fél heti bérét kellett büntetésül a legénycéh ládájába befizetni, ha azonban nem talált kellő indokot arra, hogy miért nem vett részt a misén egy heti bérét fizette be (11 .articulus). Végül a szociális jellegű szabályozásokra térek rá. A beteg legényre gondot viselt a kis céh. A dékán feladata volt, hogy a beteg ápolására segítőket küldjön. Nappalra egy, éjszakára két legény vigyázott a betegre. Az ápolók költségeit átmenetileg a kis céh fedezte. Ha azonban a beteg felgyógyult, kötelessége volt ezt az összeget befizetni a kis céh ládájába (8.articulus). A elhunyt legényt, ha vagyontalan és rokontalan volt, a kis céh költségén temették el. A hagyatékát meg kellett őrizni, ha esetleg mégis "bizonyos atyafia" jönne, annak kiadni. Ellenkező esetben ez a hagyaték az öreg céhet illette (9.articulus). Szociális színezetű az a szervezeti életet jellemző szabályozás, mely szerint a céhbeli mesternek, feleségének vagy gyermekeinek temetésén kötelező volt a céh legényeknek megjelenni (lO.articulus). Hasznos információkhoz jutunk, ha a szabályozásokat a büntetés mértéke alapján vizsgáljuk meg és összehasonlítjuk a legények jövedelmével. 194
