Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)
Néprajz - Ikvainé Sándor Ildikó: A pilisszántói festett bútorok formai jellemzői
móringládán is.38 E pajzs-szerű motívum közkedveltségét mutatja, hogy nemcsak menyasszonyi ládákon lelhető fel, hanem makói és hartai ágyon,39 egy szegvári sarokpadon,4o és egy farmosi tékán is megjelenik. 41 A ládák formabeli különbségét - a láda testének nagyságbeli eltérésén kívül - a lábmegoldások adták. Az effajta szerkesztés szintén korai időkre mutat. 42 Analógiája Szeremléről, a XVIII. század második feléből ismert. 4 3 Pest megyében többségében a lábnélküli változat terjedt el, de Nagykőrös környékén a magas, oszlop-lábakon álló ládák is használatosak voltak. 44 Összegzés A Ferenczy Múzeum bútorgyújteményéből a 24 pilisszántói darab elemzésével bemutatásra került a falu három generáción át működő bútorfestő asztalos család által készített termékcsoport. A vizsgált időszak az 1878 és 1950 közötti évtizedekre terjed ki. Megállapítottuk, hogy Bogár József - az első generációs bútorfestő asztalos- aki 1846-48 körül született, mesterségét az 1860as években sajátította el. Ez az időszak egybeesik a komáromi bútorasztalosok kései, negyedik stílusával. Ezek a stílusjegyek megmutatkoznak a pilisszántói bútorokon is. 4 5 Ha feltesszük, hogy Bogár József mestere, akitől tanult, egy generációval idősebb volt, akkor már a klasszicizmus korában járunk. Arra következtethetünk ebből, hogy Bogár József a korszak éppen divatos bútorainak készítési és festési módját sajátította el. Erre utal pl. a klasszicista asztal, a 18. század legvégén divatba hozott sárkányos ágy, a kelengyés láda címerpajzs-szerű mezői stb. De amíg a fenti motívumok keletkezésének idején a ládákon, ágyakon bevéséseket is alkalmaztak a festés mellett, az 1860-as évek után már csak festették a bútorokat, ami korjelenségnek tekinthető.Bogár József tehát az általa tanult - akkor divatban lévő- bútorszerkesztési és festési módokat gyakorolta, majd átadta fiának, később unokáinak is. Ezáltal mintegy 100 évre megőrződtek a korábbi stílusjegyek. Hiszen az 1950-ben készült, formájára nézve modernnek számító gyermekágyra az évszázaddal korábbi csigavonalas, rozmaringos mintát, facsarásos motívumkezdést, girlandot alkalmazta utódja is. Jegyzetek i Ikvainé Sándor 1.1997.68-792 Lásd K. Csilléry K. 1972.52,11. és 15. kép; MNL. 1. 1977.152-154; Domanovszky Gy. 1981.112. 3 K. Csilléry K. 1987.409; Katona 1.1962.107.; Vö.: K. Csilléry K. 1972.1. és 19- kép; Magyar népi díszítőművészet, 1954.106 és 128. kép. 4 Onódiné Deisinger M. gyűjtése, ld. leírókarton: 59-3-15 Domanovszky Gy. 1981.111. 6 A padról bővebben lásd: Ikvainé Sándor 1.1997.70. 7 Borsod-Abaúj- Zemplén megye népművészete 300-301. kép. 8 Pl. MNL. 4.149. 9 Történetét, elterjedési területét formai változatait összefoglalja K. Csilléry Klára: MNL. 5.1982 . 231-232. 170
