Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Néprajz - Molnárné Hajdú Margit: Virrasztás, végső búcsúztatás Nagytarcsán

életével, a vallási közösségben végzett kiváló munkájával nagy tiszteletnek örvendett. Temeté­sén méltó pompával búcsúztatta a faluközösség és az egész gyülekezet. A lényegesen kisebb számú nagytarcsai római katolikusok is megadják a tiszteletet a lehető legszebb búcsúzással halottjuknak. Virrasztáskor a gyászolók egyedül vannak a templomban, a pap nincs jelen. Előimádkozó és előénekes nélkül minden imát és éneket közösen mondanak, énekelnek. Jegyzetek i Molnárné Hajdú Margit "Nagytarcsai parasztélet a bölcsőtol a koporsóig" с rész 7. fejezetében "A halál, teme­tés cím alatt a témát feldolgoztuk. Mivel a tanulmány megjelenése után több új adatot sikerült gyűjteni, saját tapasztalatot is szerezni az eseménysor részét képező, virrasztásról, a halott búcsúztatásának első állomásá­ról, ezért a fent írt dolgozatot most kiegészítjük. 2 Népviseletről van szó, öltözetük a cipőtől - csizmától a fejkendőjükig lenyűgözően szép, az alkalomhoz illő megjelenést biztosít. 3 Vasárnap vagy más ünnepnapon nem volt temetés. 4 Mivel most 1998-at írunk, kijelenthetjük, hogy a vizsgált időnek kb. 100 év a távlata. 1950-től figyeljük a nagytarcsai eseményeket. Az akkor 60 - 80 évesek elbeszélései 1890 tájára nyúlnak vissza. 5 A visszaemlékezők szerint mindig Kistarcsára mentek ebben az ügyben. A helyben élő asztalos nem készített koporsót. Ha "cifra kékre festett" gyermek-koporsóra volt szükség, azt az egyéb festett bútorok készítőjénél, a cinkotai Molnár Lászlónál rendelték. 6 A maradék bort a kertbe "löttyintették". A tányért pedig az ereszcsorgás alá ásták el azért, hogy aki a házba belép, rálépjen, tapossa, hogy a "halott nem jöjjön vissza". i A régebben élt öregek között sokan "meghagyták", hogy a széles gatyájukban" temessék el őket. Ez a ruhada­rab a felső ruházathoz tartozott. Utcára is, de templomba is viselték. A legények ezt vették fel a sorozásra, de a "rukkolásra" is, még 1930 körül. Az idős asszonyoknak, férfiaknak még napjainkban is batyuba kötve áll a sublótban az "utolsó útra való" öltözet minden szükséges darabja. - A fiatal lányt a legszebb "vasalt" ruhájába öltöztették. Ugyanígy a legényt és a gyermeket is. s Ha volt asztal az első szobában, kivitték, hogy helyet biztosítsanak a szoba közepén. Az első szoba egyik ren­deltetése az volt, hogy a családi eseményeket - amelyek vendégséggel jártak - itt rendezték meg. 9 Németh Katalin óvónő szakdolgozatából átvéve. io A férfi csak az énekeket kezdte. Az előimádkozó mindig csak nő volt. Most is így van, de ő éneket is kezd az imádság után. и Úgy találják, hogy a régi Szarvason kiadott énekes könyvben szebbek az énekek. - "Evangélikus keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Szarvasi AG. Hitv. Ev. Egyházközség, III. kiadás. 12 Vigasztaljátok egymást! FÉBE Ev. Diák. Egy. kiadása, 1991­13 Evangélikus énekeskönyv, Felelős szerk. és kiadó Dr. Káldy Zoltán, Egy. Ny. 816400,1982. 14 Evangélikus keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Szarvasi Ág. Hitv. Ev. Egyházközség. III. kiadás, Nyomtattatott Szarvason, Müller Károly nyomdájában, 1944. 161

Next

/
Thumbnails
Contents