Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Néprajz - Laczus Gézáné: Letkési lakodalom

Azonban, hogy soká ne napozzak, S a forró táltól sebeket ne kapjak, Vegyék el hát kezemből ezt a forró tálat, Melyet már az ujjam tovább nem állhat. A levest a menyasszony és a násznagy elé teszi, a többi vőfély pedig a vendégek elé. A leves után következett a Tormáshús. Gyenge borjúhúst hoztam tormával, Csak harminc tavasszal járt az anyjával, Szegény gyenge állat a szénát nem ette, Gyengesége miatt csak a korpát nyelte. Ezért a tormáért sokat fáradoztam, Magyarország szélét széltében bejártam, Ezt a Kiskeszi szélén találtam, Szerencsének tartom, hogy reá akadtam, De az erős étel nem való németnek, se tótnak, Való az magyarnak, kik itt vannak. Becsinált Itt van a becsinált ecettel, babérral, Jól meg van ijesztve tejfellel és zsírral, Kedves eledel ez magyarnál, németnél, Éhség ellen jobb a patikai szernél. Szüzek, szép leányok ne beszélgessetek, Ebből az ételből jó sokat egyetek, Ha ebből nem esztek, férjhez nem mentek. Benne van a kakas taréjával, Nem herél többet a szomszéd tyúkjával, Ezért mindenki reám figyeljen, Hogy a becsinálttal jól megismerkedjen. Ezért magát senki ne kéresse, Mindnyájunkat az Isten éltesse. Sülthús Itt hozom a sültet, számtalan sokfélét, Köszörülje meg mindenki a kését, Hogy el ne csorbítsa a tányérja szélét, Húzza meg kend a hegedűjét. 141