Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Néprajz - Viszóczky Ilona: A turai „asszonyvásár”

ságokkai rendelkezik. Ezek közül kiemelkedik a vásártartás joga : évente három alkalommal tarthatott országos állat- és kirakodóvásárt a Galga menti oppidum.4 Jelen vizsgálatunk szempontjából ez azért fontos, mert az 1930-as és 1950-es évek között az aszódi vásáron is jellemző volt a viseleti darabok árusítása. 5 A Galga-völgy másik kiemelkedő jelentőségű települése Túra, amelyet földrajzi helyzete - történetileg változó szerepkörrel ugyan - lokális gazdasági centrummá tett. Lélekszámában meghaladta ugyan Aszód nagyságát, központi szerepköre azonban másodlagos maradt. Kiváltságai révén Aszód a vásárokban is vezető szerephez jut a XVIII. századtól. A XIX. században Túrán két országos vásár van évente, igaz mindegyik két napos. Az 1892. évben megjelent vásár jegyzék szerint az április 18-át, és október 10-ét követő vasárnapon és hétfőn volt a kétnapos országos sokadalom. Emellett minden csütörtökön hetivásárt tartottak, amelyek forgalma - különösen szeptember közepétől november derekáig - meghaladta az országos vásárokét.

6 A jobbágyfelszabadítást követően a paraszti polgárosodás, a szállítás korszerűsödése, különösen a vasút megépítése ( a budapest-hatvani vasút 1867. április 2-án nyílt meg7 ), valamint a táji munkamegosztás átrendeződése megnövelte a kereskedelmi kapcsolatok kiterjedését és jelentőségét, ami Túra - és hasonlóan Aszód - gazdasági szerepkörét megváltoztatta. Átalakultak az árucsere szervezett alkalmai is, amelyek újfajta funkciókat vonzottak magukhoz. Ezek egyike az úgynevezett "asszonyvásár" vagy "asszonypiac". Magának az asszonyvásárnak a kialakulását a népviselet történetéből vezethetjük le. Jól ismert az a folyamat, ahogyan a parasztok az önmaguk számára előállított viseleti alapanyagokat és öltözetdarabokat az árucsere révén szerzettekkel kiegészítették. A gyáripari textiliák általánossá válásáig a Felföld háziipara és céhes kézműipara adta a mai Észak-Magyarország népe ruházati anyagának igen számottevő részét. A termelés és az árucsere formái összekapcsolódtak egymással: a vásárok kereskedősátrai mellett a felföldi szlovákság - nemzeti jellegzetességnek is tartható - vándor gyolcs-, csipke-, szalag- és más textilárusai közvetítették a ruházat alapanyagait és kiegészítőit.

8 Az 1840-es évektől a gyári textiliák fokozatosan kiszorítják a hagyományos anyagokat,9 de az újfajta kelmék és kiegészítőik terjesztésében még majd egy évszázadig megmarad a vásárok szerepe, és a vándorárusok is lejárnak a síkvidékre a trianoni határok megvonásáig. Csak fokozatosan kerül át a textiliák kereskedelme a polgárosodás révén kiépülő üzlethálózatba. Hasonlóan zajlott le ez a folyamat a Galga mente településein is. Túrán is sok kereskedés, főleg zsidó boltosok üzlete szolgálta ki alapanyagokkal és kiegészítőkkel a viselet előállítását. A vásárokon szerveződő textilkereskedés másodlagos virágzásának, - aminek az asszonyvásárokat is tarthatjuk -, éppen a kelméknek és viseleti daraboknak az üzletekből való kiszorulása valamint a konzerválódott hagyományos viselet adott lendületet. Ehhez járultak a különböző hagyományőrző mozgalmak, csoportok, különösen a táncház-mozgalom, amelyek a régi viseleti darabokért és kiegészítő kellékekért természetszerűen fordultak a ruházkodásban hagyományőrző tájak, települések felé. A recens gyűjtés adatai alapján az 1930-as évektől alakul ki a viseletdarabok piaci forgalma, ami egybeesik a turai népviselet virágkorával. Ennek anyagi alapját a turaiak gazdálkodásának átalakulása, az intenzív piacozás, a pénzgazdálkodás, ill. a felhalmozás teremti meg. Minden korábbinál differenciáltabb lesz a ruházkodás: az ünnepi viseletben megfogalmazódó jelentéstartal130