Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia II. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 5., Szentendre, 1999)

Néprajz - Lindnerné Jáki Réka: Húsvéti népszokás Szigetbecsén

Lindnernéjáki Réka Húsvéti népszokás Szigetbecsén Tojásfutás Ráckeve szomszédságában található egy kis község, Szigetbecse, amelynek utolsó házai már összeérnek Ráckeve első házaival, mégis egyértelmű a két település különálló mivolta, nemcsak közigazgatásilag, hanem az ott élők számára is. Szigetbecse az 1690-es összeírásban még portás hely, 1692-ben már elhagyott falu. A református magyarok Makádra és valószínűleg Ráckevére húzódtak. Helyükbe először szerbek, majd 1706-ban stájerországi németek költöztek.

1 Tizenhat sváb családot telepítettek be, akik magukkal hozták szülőföldjükön is honos dalaikat, hiedelmeiket, népszokásaikat, és természetesen megőrizték nyelvüket is. Olyannyira, hogy akadnak idős emberek, akik még magyarul sem tanultak meg rendesen, s egymás között csak németül beszélnek, így őrizvén meg identitásukat. A legtöbben azonban már magyarnak vallják magukat, s éppen ezért szokásaikban keverednek a hozott sváb és az átvett, beépített magyar elemek. Kitűnő példája ennek egy olyan jellegzetes népi játék, népszokás, amelyet még Ausztriából hoztak magukkal, s megőrzésével a folytonosságot, a kapcsolatot biztosították a távolabbi hazával. Ez a tojástánc és a futással kombinált versenyszerű tojásgyűjtés, amely főleg tőlünk nyugatra terjedt el. A kutatások bebizonyították, hogy a szokás megjelenése Közép- és Kelet-Európában a német telepes polgárságnak és a magyarországi parasztságnak köszönhető. A tojásfutás egységes módjáról nem beszélhetünk, hanem számos egyedi megoldás mellett néhány típus változatáról, amelyek szabályai egyszerűbbek vagy bonyolultabbak, attól is függően, hogy milyen társadalmi réteghez tartoznak és milyen korúak a játékosok.

2 Vannak középkori adatok a tojástáncra vonatkozóan a királyi udvarból, sőt Bod Péter, magyarigeni református prédikátor, a XVIII. századi haladó erdélyi művelődés egyik legkiválóbb képviselője is megemlíti ezt a szokásformát, a keresztények között előforduló ünnepekről szóló Szent Heortokrátes с 1757-ben megjelent művében: "... húsvétkor a' gyermekek sok tojásokat koldulnak egybe' s azokkal mulatják magokat..."3 Az utóbbi századokban azonban főleg a parasztság körében őrződött meg. Napjainkban a Néprajzi Lexikon szerint - Európa szerte visszaszorulóban vannak, s ahol még gyakorolják, ott is inkább közösségi jelleg nélkül. Ezért tartom ritka jelenségnek a szigetbecsei tojásfutást, mert itt, ha változásokon ment is át a játék, mégis megőrződött, sőt a húsvéti ünnepek legkiemelkedőbb eseményévé vált a faluban, s a fényképek tanúsága szerint is tömött sorfalat áll a futólegényeknek a falu lakossága. Beszélgetőpartnereim még arról is biztosítottak, hogy meghívják távoli rokonaikat - érkeznek Ausztriából, Németországból is vendégek, - hogy együtt nézhessék végig a versenyt. Ez tényleg így volt az idén is, hiszen német szavak ütötték meg a fülemet, amelyek a közönség soraiból jöttek. Ez a gesztus maradványa annak az ősi állapotnak, amikor a természet az éghajlat változásai még bio118