Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)
Néprajzi szekció - Korkes Zsuzsa: A rozmaring szerepe a Galga menti népszokásokban
A növénynek gonoszűző erőt is tulajdonítottak. Ezért fürdették meg Bagón a szemmelvert gyereket a menyasszonyi rozmaringkoszorú ágában. 35 A hiedelem szerint erős illata távol tartja az ártó hatalmakat. Ezért kaphattak a férfi vendégek a lakodalomban rozmaringot, és a menyasszonyon kívül a lányok is tűztek a blúzukra egy szálat, vagy a zsebkendőjük mellett kézben fogták. A lányok azonban nemcsak ezen alkalomból viselhették, hanem a vasárnapi templomba menetelkor is, más erős illatú növénnyel, mint pl. bazsalikommal, vagy borsikával együtt. Olyan is előfordult, hogy az imakönyvbe tettek néhány szálat és nemcsak a lányok, hanem az asszonyok is. Rontáselhárító funkciója mellett más magyarázat szerint ez a szokás egyházi eredetre vezethető vissza. „Vannak rá adatok, hogy a reformációt megelőző időben a papság szorgalmazta, hogy a hívek laposmentát, citrusfa ágacskát, rozmaringot vagy valami más szagos virágot vigyenek a kezükben a templomba, és azt tartsák az orruk elé, hogy különösen járványok idején - egymástól el ne kapják a betegséget. Innét van, hogy népünk asszonyai, lányai még a mai napig is visznek kezükben virágot, ha templomba mennek." 33 Végezetül elmondhatjuk, hogy a rozmaring a Galga mentén élők mindennapjait, szokásait végigkísérte a születéstől a halálig, és jól illeszkedik nemcsak a magyar, hanem az európai szokásrendszerbe is. Jegyzetek •RapaicsR. 1932. 200., 204. 2 Magyar Néprajzi Lexikon, 1981. 378. 3 Handwörterbuch, 1935/36. 787. 4 SzutoriszF. 1905.377. 5 Marton Pné. CKMA 1457/78. ь Marton Pné. i.m. 7 Vankóné Dudás J. 1983. 143., 344. x Benedek S. 1942. EA 3161. 9 Matin Gy. 1988.11.273. 10 saját gyűjtés 11 saját gyűjtés Az Ipoly mentén a megesett lány fejére nem tették lel a fátyol rögzítésére szolgáló kis rozmaring koszorút, mert az csak a szűzlányokat illette meg. A rozmaring koszorúnak varázserőt is tulajdonítottak. Ha valaki belefulladt az Ipolyba, bedobták ezt a vízbe, s ahol a koszorú a víz színén körözött, ott kellett a tetemet keresni. Ha mégsem jártak sikerrel, annak a hagyomány értelmében az volt a magyarázata, hogy nem szűz fejéről származott a koszorú. Kapros M. 1986. 94., 110. l2 KreszM. 1976. 13 Bakó F. 1987. 111. l4 DankóI. 1962.559-560. 15 saját gyűjtés 16 Bakó F. 1989. 190. 30. kép. 17 Bakó F. 1989. 116. 7-8. kép l!i BakóF. 1987.92. 94