Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Néprajzi szekció - Korkes Zsuzsa: A rozmaring szerepe a Galga menti népszokásokban

rozmaringgal és a lány keresztben a mellére is feltűzött egy ágat, így mentek együtt a bálba. Az udvarló nélküli leány is tett a mellére rozmaringot és ha kedvére való legény kérte tőle, akkor feltűzte annak a kalapjára, ami már elkötelezettséget is jelenthetett. Ugyancsak aranyporos rozmaringot ajándékozott a lány a regruta szeretőjének. Sorozás után bált rendeztek, ahova a legény a már feldíszített kalapban ment. Az ágat nemzetiszínű kis csokrokkal díszítették.

6 Galgamácsán szintén aranyporos, rozmaringos, bokrétás kalappal ment az a legény farsangkor és húsvét vasárnapján a bálba, aki komolyan udvarolt egy lánynak.

7 Galgahévízen a lány kezdetben bolti papírvirágot adott a legénynek, majd ezt felváltotta a rozmaring, amit aztán még be is aranyoztak. Vettek a boltban bronzot vagy aranyszínű papírt, amit keskeny csíkokra vágtak. A rozmaringot cukros vízbe vagy tojásfehérjébe mártották és úgy ragasztották rá a papírt. Az ág aljára nemzetiszínű masnit kötöttek. Később az aranyozott rozmaringra brosstűket is kötöttek úgy, hogy a rozmaring minden kis ágához illeszkedjen egy-egy tű feje. A legények a bokrétát a kalapjuk mellé tűzték.

8 Népdalainknak is igen kedvelt motívuma a rozmaring, amelyek mindenkor a beteljesült, vagy a beteljesületlen szerelemről szóltak. Bagón a mulatságban, ahova szinte kizárólag lányok és legények mehettek el, a friss csárdás dallamára énekelték: Rozmaringot ültettem cserépbe, Kitettem az udvar közepébe, A rozmaring karikára hajlik, A szeretőm őszre házasodik.

9 A Galga mente számos községében megfigyelhető, hogy a rozmaring végigkíséri a lakodalom szinte minden mozzanatát. Bagón a menyasszony a lakodalom előtti napon meghívta lánypajtásait rozmaringot aranyozni, mert amikor a vőlegényes násznép átment a lányos házhoz kikérni a menyasszonyt, akkor a lánypajtások minden férfi vendég fejéről levették a kalapot, fölbokrétázták és csak úgy adták vissza, ha fizettek érte. A bokréta búzakalászhoz hasonló rezgőszál volt, mellette a rozmaringág, amely körbefonta a kalapot. Ez a szokás az 1930-as, 40-es években szűnt meg, azóta viaszbokrétát adnak a férfi vendégeknek.

10 A Galga mente több községében a menyasszony fejére, a koszorú alá rozmaring ágat erősítettek. Ogy pl. a katolikus magyarok lakta Bagón, az evangélikus szlovákok lakta Domonyban, Aszódon, vagy az ikladi sváboknál. A rozmaringágra mindenhol apró szalagokat kötöttek. Ezt szűzkoszorúnak is mondták. ' ' Egy, esetleg három szálat a menyasszony nyakbavaló kendőjére is szúrtak, némely községben más virággal együtt. Ikladon a koszorúslányok az 5-6 éves kislányok fejére is kötöttek rozmaring koszorút. Kresz Mária kutatásaiból ismert, hogy a németeknél a XVI. század végéig rozmaringból fonták a menyasszony koszorúját, és a lakodalmas vendégek rozmaringbokrétával ékesítették magukat. Egy 1591-ben megjelent, németből fordított könyv szerint a rozmaring „az leányoknak tisztaságok." Ugyanakkor valószínűnek tartja a 90