Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)
Néprajzi szekció - Kocsis Gyula: Parasztpolgár a XIX. század első felében
család nem idegennek, hanem rokonának adja el a telkét. Különösen beszédes példa Kiszel János esete, aki azért vesz 1/4 teleknyi nyomási földet, hogy azt öccsével elcserélje az apai örökségből öccsének jutott 1/4 teleknyi tanyai földdel, és így a maga kezén egyesítse újból az ősi, atyai birtokot. Közvetve ugyan ezt a vélekedést fejezi ki az az indoklás, mely szerint valaki azért adta el a földjét, „...mivel éppen semmi férfi gyermekei nem volnának, akik a földjét mívelhetnék, vagy akik számára azt megtartani szükség volna". A földek szabad forgalmát a rokonság, szomszédság elővételi joga is korlátozta, de ezen az elővételi joggal rendelkezők lemondó nyilatkozatával segíteni lehetett. Gyakori eset az is, hogy a földeket végrendeletileg hagyományozott, vagy örökségi egyezségben vállalt tartási díj terheli, az eladásnál azonban ez nem jelentett akadályt: a vevő átvállalhatta az özvegytartást, mert az a földet terheli. A szabad földforgalomként értelmezhető esetek egy részében az eladók megszorultságukkal, anyagi nehézségeikkel indokolják elhatározásukat: így pl. adósságtól kívánnak menekülni, osztályrészükre eső tartozást akarnak kifizetni. Egy asszony börtönben raboskodó férje kártételeit fizeti ki az eladott föld árából, mások igásjószágaik elpusztulása és a vetőmag hiánya miatt cserélték földjüket szőlőre, mert azt kézi erővel is művelhették. Többször szerepel indokként a férfi munkaerő hiánya, sőt egy ilyen esetben az eladók még a vételárat is a vevőnél hagyták és a kamataiból kívántak megélni. Jó néhány ügyben azonban tetten érhető volt a gazdaságossági motívum: a nagyobb birtokok kialakításának szándéka, valamint az hogy az egyes birtokdarabok közelebb legyenek egymáshoz. Rendszeres a közösen gazdálkodó testvérek különválási szándékával indokolt adás-vétel is, amelyet szintén polgári attitűdként értékelhetünk. Végül gyakoriak az ugyanazon a napon, vagy egy-két napos eltéréssel bejegyzett sorozatos tranzakciók, tehát a vevő a megvett földet azonnal továbbadta 1-200 váltócédula forintnyi pénzt keresve rajta. Az ilyen típusú esetek egyik példájában Türei István február 17-én Erdős Józsefnek, Erdős József február 19-én Dezső Jánosnak adott el, mg Dezső János ugyanezen a napon Kis Pál Pállal cserélt el 1/8 telek földet. Néhány bejegyzés közvetlenül utal arra, hogy a föld tulajdonlásában beállott változásról nem kívánják értesíteni az uradalmat, azaz az eladás hivatalos tudomásra nem megy ennek alapján jelentettem ki az előzőekben, hogy gyengül a földesúr közvetlen ellenőrzése a jobbágytelek felett. Összefoglalva tehát: megítélésem szerint a ceglédi földpiacon a földek szabad adásvétele jelentős számú esetben megfigyelhető. A ceglédi parasztpolgárok és a föld kapcsolatában a racionalitásra és a gazdaságosságra törekvés jegyei már a XIX. század első felében megmutatkoznak, habár kétségtelenül tetten érhetjük még a földnek - a paraszti társadalmakra jellemzőnek mondott - szimbolikus értékként való megjelenését is. A ceglédi földpiac jelenségeit a Bácskai Vera és Nagy Lajos által végzett piackörzet vizsgálat eredményei segítenek elhelyezni a magyarországi társadalom- és gazdaságtörténetben. Az említett szerzők kutatásai szerint egy sor olyan mezőváros van, amely 80
