Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Néprajzi szekció - Madar Ilona: Az abonyiak vallásosságáról

pontja. „Amikor a plébános úr szinte megelevenítette előttünk a Jézuska születését."

16 A templomban felállították a betlehemi jászolt, amit csak vízkereszt után bontottak szét. Karácsony első napján szagos mise volt a templomban. A két világháború között még kiálltak a katolikus esküdtek a szentélybe - gyertyával a kezükben -, hogy emeljék az ünnep fényét. Második napjának délelőttjén misén vettek részt, délután rokonlátogatásra mentek, este bált rendeztek. A húsvét előtti időszakot nagyböjtnek nevezzük. Utolsó hete a nagyhét. Nagycsütörtökön oltárfosztás van. Nagypénteken nem szólnak a harangok. „1741-ben megkérték a reformátusokat, hogy ne harangozzanak ezen a napon. Megtették."

17 Nagypénteken felállították az úrkoporsót, Jézus sírját. Zöld növényeket raktak köré, a négy sarkára egy-egy gyertyát állítottak. „Négy fiatal legényt kineveztek krisztuskatonának, akik a rendőröktől kért ruhában, sapkában, oldalukon karddal őrizték a sírt."

18 Nagypénteken stációt jártak a templomban. A plébános vezette, s aki akart, vele ment. „Bűnbánatnak menedéke keresztedhez eljövünk..." Az asszonyok Jézus sírját keresték a határbéli kereszteknél. Útközben énekeltek, majd körültérdelték a sírt, úgy imádkoztak. Nagyszombat délutánján a feltámadási körmeneten mindenki igyekezett részt vermi egészen a jelen század közepéig. A húsvéti szagos misén mindig sokan voltak. „A nagyünnepek első napján jobban vágyott az ember."

19 Áldozó csütörtök az áldozó gyermekek miatt volt nagyon ünnepélyes. Mielőtt a templomba indultak az áldozók, bocsánatot kértek szüleiktől. Az első áldozó gyermeket szülei, keresztszülei és öregszülei mind elkísérték. Pünkösd vasárnapján körmenetet tartottak a templomban. „A nagy oltárnál helyezkedtek el az asszonyok és a gyermekek. A körmenetet férfiak alkották."

20 Űrnapján a parókia előtt, a régi városháza udvarának kapujában, (a mai zeneiskola mellett) a Gál-portán és a Gál-kúria előtt volt sátor. Mindegyik sátornak volt egy gazdája, ők hozták a zöld ágat az erdőről. Most fémváz van a faváz helyett, amire a sátor gazdája ügyel. Ö adta a lepedőt is. A virágot a népek hordták össze, utána széthordták, mert azt szentelménynek tartották. A jelen század második felében igen nagy lépést tettek az abonyi katolikusok az ökumené felé. Vági László esperes plébános 1974-ben került az abonyi katolikus egyház élére. Áldásos működése nemcsak Abonyra, hanem távolabbra is hatott. Már a beiktatását követő napon „Keleti napot" rendezett, ahová más egyházak lelkészeit is meghívta szolgálatra. 1975. április 25-én dr. Timkó Imre nyíregyházi görög katolikus megyéspüspököt hívta meg, aki görög katolikus liturgia szerint mutatta be szentmiséjét,

21 amelyen részt vett Balogh Sándor református lelkész is. (Balogh Sándorról meg kell említeni, hogy kutatásival kivált a helybeli helytörténészek közül is. Nélküle kevesebb ismeretünk lenne Abony múltjáról.) A következő alkalom 1976. április 15-én volt, amikor Timkó Imre megyéspüspök a Nyíregyházi Hittudományi Főiskola tanára diákjaival együtt Abonyban vendégeskedő