Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Régészeti szekció - dr. Kulcsár Valéria: Császárkori telepásatások a 2. számú főút nyomvonalában (Előzetes jelentés)

dr. Kulcsár Valéria Császárkori telepásatások a 2. számú főút nyomvonalában (Előzetes jelentés) A 2. számú főút tervezett építését megelőzően 1994-1996-ban több leletmentő ásatást folytattam a földmunkák által érintett ismert régészeti lelőhelyeken. E lelőhe­lyekre egy kivétellel a Magyarország Régészeti Topográfiája XIII/2. (szobi és váci járás a továbbiakban MRT) kötetét előkészítő terepbejárások derítettek fényt, s az esetek többségében mint azt alábbiakban látni fogjuk a topográfia adatait a feltárások igazolták. A lelőhelyek elhelyezkedése szempontjából fontos, hogy a tervezett út csaknem párhuzamosan halad a Dunával, attól néhány kilométerre. Arról van tehát szó, hogy az átépítés kitűnő alkalmat nyújtott arra, hogy koncentrált kutatást végezzünk a ró­mai limes menti Barbaricumban, méghozzá egy olyan határvidéken, ahol nem csak a birodalom érintkezett a szomszédos barbárokkal, hanem két igen különböző eredetű és kulturális gyökerű törzs - az iráni szarmaták és a germán kvádok - találkozott, illetve együtt élt. A téma kutatása szempontjából szerencsés véletlennek (vagy talán a korabeli tele­püléssűrűségnek?) köszönhetően öt helyen folytattam leletmentést, ahol császárkori teleprészletek kerültek elő. Köztük a legjelentősebb a Vác, Csörögi-réti (MRT 31/39.) lelőhely. Egyéb korsza­kok (neolitikum, rézkor, bronzkor, avarkor, Árpád-kor) viszonylag jelentéktelen te­leprészletei mellett kiemelkedő a császárkori objektumok száma, amely körülbelül (több objektum kora nem ismert, mivel nem került elő belőle lelet) 15l-re tehető. A teleprészlet legjellegzetesebb objektumai közé tartozik a 12 ház, amelyek elren­dezésében 2 vagy 3 párhuzamos, nagyjából szabályos sor ismerhető fel. Kivétel nélkül (félig) földbe mélyítettek. A tetőt tartó szerkezet a cölöplyukakból ítélve változatos lehetett: előfordul, hogy a ház tengelyében helyezkedtek el a cölöpök, máskor a háznak csak az egyik oldalán, illetve négy sarkán. Ritka kivételektől eltekintve a padlót keményre döngölték. Jellemző vonása ezeknek az építményeknek, hogy egy vagy több tárológödör(?) csatlakozott hozzájuk, gyakori a kemence, amelynek több típusa fordul elő, akár egy lakóépületen belül is (tapasztott, a ház oldalába vájt, kisebb kőke­mence). Ezeken kívül találtunk szabadban lévő kemencéket is, amelyek alját csere­pekkel, folyami kaviccsal, illetve állatcsonttal borították, majd ezt agyaggal tapasz­tották le. A szabadtéri kemencékhez előgödör csatlakozott. A kevésbé jellegzetes objektumok közé tartozik mintegy 130 gödör, amelyek az 374

Next

/
Thumbnails
Contents