Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Régészeti szekció - Pászot Adrien–Csongrádiné Balogh Éva: Előzetes jelentés a budakalászi VI–VII. századi telep feltárásáról

négyszög átmetszetűre formált gémeskút látta el a telepet ivóvízzel. A kút a magas talajvíz miatt 3,6 méter mélyen beomlott, még mielőtt az alja tüzetesen átvizsgálhatóvá vált volna. A veszélyes tempóban szivárgó talajvíz ellenére is dokumentálni lehetett a kút kőpakolásos alját: két sorban nagyobb méretű homokkövekkel bélelték ki oldalfalát. Káváját feltehetően falécekből ácsolták össze. A kút aljára beomlott fabélelésből vett minta lehetővé teszi majd a kút pontos (természettudományos módszerekkel végzendő) kormeghatározását. A leletmentés legszebb tárgya: egy VII. századi pödrött végű, ékkőberakást utánzó poncolt díszú bronz pántkarperec hevert a kút betöltésében, a vízzáró réteg fölött néhány centiméterre. A korszak e ritkaságszámba menő ékszere után annak idején egy fiatal lányka vagy asszony bánkódhatott. Hasonló formájú pántkarperecet ismerünk Pécs környékéről a VII. századból.

4 Ritka formája a VIII. századi gyűrűkön is megtalálható.

5 Mindkét párhuzamként említett avar kori, díszítetlen felületű ékszer csak formailag rokon a budakalászi karpereccel, amelynek poncolt díszítése a VI-VII. századi germán, illetve bizánci hatást tükröz. Motívumkincse: a pántot szegélyező kettős háromszög alakú poncsor és az ékkőberakást utánzó poncolt dísz magában hordozza a kora avar kori Kárpát-medencei ötvösművészetet jellemző összetett kultúrhatásokat. Az 1 .számú lelőhellyel egyidőben az Ml l-es műút közelében tártuk fel a 2. számú lelőhelyet, ahol tüzelőhelyek és szabályos alakú gödrök láttak napvilágot. A 3 darab Ny-K irányú, közel ellipszis alakú tüzelőhely eltérő funkciójú lehetett. A 10-11. gödörnél jól elkülönült a vörösre átégett tüzelőtér és az elszenesedett hamuzóhely. A 10. gödör használati idejét egy kisméretű, szürke színű edény töredék keltezi a római korra. Ali. gödörben sok salakanyag maradt fenn a kövek között. A 12. gödör (tüzelőhely) igen lepusztult állapotban maradt meg, benne egy-két kőtöredék utalt eredeti felhasználására. A tüzelőhelyektől K-re 3 darab szabályos, metszetében lencse alakú gödör sorakozott, betöltésükben leletanyag nem volt. így rendeltetésükre még következtetni sem lehetett. A tervezett bevásárlóközpont épületének nyugati oldalától egészen a Barát-patak vonaláig húzódó széles ívben azonban nem tudtuk megvizsgálni a területet. Az erős lánctalpas munkagépek szinte táncoltak a kemény, agyagos talajon. Ekkor vált világossá, miért szövik át keresztül-kasul vízelvezető árkok a telepeket és azok környékét. Vélhetően erősen mocsaras volt ez a vidék, s bizonyosan a vizenyős területen halászattal is foglalkozhattak, mert a felszínen gyűjtött szórvány leletek közé egy ólom hálónehezék is keveredett. Az ide települt népek életrevalóságát dicséri, hogy minden talpalatnyi száraz területet kihasználtak termelő tevékenységükhöz. A szerződésben megállapodott gépóránk fogytán volt már, amikor a gáthoz közel eső részen rábukkantunk a 3. lelőhelyre. Itt a megszokott vízelvezetőárok-rendszerek és -gödrök társaságában egy olyan munkagödör került a felszínre, amelynek déli végében kőpakolásos kemence, északi végében pedig egy átégett falú agyagtapasztásos kemence maradt meg szinte teljes épségében. Csak tetejük omlott be. Belsejük erősen átégett, a munkagödör hamus fekete rétege huzamosabb használatról árulko363