Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)
Néprajzi szekció - Zomborka Márta: A váci domonkos kripta leletanyaga
Domonkoshoz is fűződik egy rózsává változott ima legenda. Egyik útja során albi eretnekek fogták el, meg akarták ölni. Utolsó kívánságaként Máriához imádkozott, és minden Ave Mariánál egy-egy rózsa hullott ki szájából, 50 fehér, 50 piros és 50 sárga rózsa lett az imafüzér eredménye. 3 A katolikus lexikon szerint az olvasó közkedvelt, népies imasorozat a megváltás titkainak emlékezetére, az ima és az elmélkedés együttese, az egyszerű, mindenki által ismert gondolatok, szavak az üdvösség történetének elemeivel összekötve. Hittitkokat először a karthauzi Prutenus fűzött az imákhoz 1410-ben. Imatartalma szerint a nagy, vagy teljes olvasó 15 tizedből áll, egy-egy tized 1 Miatyánkot, 10 Üdvözlégy et és az imák végén egy Dicsőséget foglal magába. Minden tizednél a megváltás történetének más-más titka szövődik elmélkedésként az imák közé. E titkok három csoportra oszlanak: örvendetes, fájdalmas, dicsőséges titkok, használatuk az egyházi évkor szerint változik. Adventi időre égészen nagyböjtig az örvendetes titkok használatosak, a nagyböjtben a fájdalmas, húsvéttól Szentháromság vasárnapjáig a dicsőséges részt mondják. Szentháromság vasárnaptól adventig a hét napjai szerint szól a felosztás, vasárnap, hétfőn és csütörtökön használatos a dicsőséges, szerdán és szombaton az örvendetes, kedden és pénteken a fájdalmas rész. A teljes olvasó éppen ezért alkalmanként három különböző kialakítású ötvenes egységre tagolódik, e tagoláshoz használják a fent említett fehér, piros, sárga színeket is. A 15 tizedes olvasó elterjedtsége magyarázható azzal is, hogy zsoltárból is 150-et ismerünk, ennek alapján rögzült az imák száma, s innen származik a Psalterium Marianum megnevezés is. A rendek közös imáiknál általánosan használták a rózsafüzért, majd a környezetükben szervezett vallásos társulatok révén terjesztették, népszerűsítették azt. A XV. században már egymástól függetlenül létrejött rózsafüzér-társulatok működtek Európa több országában. A rendszeresen imádkozok sem tudták teljesíteni minden nap a 150 imát, így a vallásos leleményesség idővel életre hívta az úgynevezett élő-rózsafüzér társulatokat, ahol testvéri lelkiközösségben végezték az imát. Az imádkozó hívek tizenötösével csoportosultak, így képeztek csokornak, vagy bokornak nevezett közösségeket. Mindannyian naponta egy-egy tized elvégzését vállalták, s minden tag más titkot szőtt imáiba. így közösen végezték el a 15 tizedes szentolvasót. A rózsafüzér imádkozásának ezt a módját az egyház is jóváhagyta, a máig működő rózsafüzér-társulatok 1826-tól elfoga-. dottak. A rózsafüzér imádkozásának népszerűségéhez jelentősen hozzájárult, hogy a pápák nagy búcsúkkal gazdagították az olvasó imát, a búcsúk elnyerése megáldott olvasó alkalmazásához van kötve. Különösen gazdag búcsúk engedélyezettek az eredetileg bizonyos szerzeteseknek fenntartott áldásokkal ellátott olvasókra, valamint az olvasótársulatok tagjainak. A rózsafüzér - mint szakrális tárgy - a néphitben amulettjelleget kapott, védő funkciót tulajdonítottak - és sok helyen ma is tulajdonítanak - neki. Szülő asszony, csecsemő, súlyos beteg vagy éppen a haldokló ágyára helyezik, a halottal együtt teme33
