Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)
Történész szekció - Jakus Lajos: Mikszáth és a penciek
saságban Madách egy ebéd alkalmával veti fel először az Ember tragédiája megírásának gondolatát. 4 Csörföly Imre révén kerül húga Pencről Gyarmatra Höpner László gyógyszerészhez feleségül, a legkisebb öccse is ott köt ki. Csörföly Imre felesége, Kiss Anna szoros kapcsolatban állt az Ebeckről Szklabony ára költözött Mikszáth házaspárral, kisebb gyermekük - Kálmán húgának - keresztanyaságát is vállalta. Amikor Mikszáthék érettségizett fia, Kálmán Pestről itthon tartózkodott, Csörfölyné húgának, Bérczy Lajosnénak lányát szemelte ki jövendőbelijének. 5 Balassagyarmat abban az időben megyeszékhely, télen farsang táján a vidék aranyifjúsága ott szórakozik. Közöttük látható szerény tartózkodásával a principális esküdtje, Mikszáth Kálmán. A leányok előtt később tűnik fel elmés humorával, s elnyeri azzal az olvasottabb egyik Mauks lány szimpátiáját. Tetszik neki az is, hogy az 1873-ban meginduló Nógrádi Lapokban szellemes karcolatok jelennek meg tőle, polemizál a másik rivális gyarmati lap, az Ipoly íróival, így Reményffy Józsa penci haladó gondolkodású közbirtokossal, aki különben a Kosztolányi örökösök otthoni, penci gazdaságának gondviselője. Neki szól a Nógrádi Lap néhány soros karcolata: „Reményffy József úrnak múltkor megrendeltem a Borsszem Jankót, hogy tanulja meg belőle a mi politikánkat. Minélfogva tisztelt ellenfelünk meggondolván magát megköszöni s az Ipoly 9. számában felajánlja viszonzásul a Gyermek Lapot, természetesen, hogy én meg abból tanuljam meg az б politikájukat. Köszönöm, Mikszáth Kálmán." 6 A két újság különben majdnem hetente foglalkozik Benkó Sisa Pista betyár újabb és újabb tetteivel, mely rettegésben tartja a megye lakosságát, mivel többször elfogják, megszökik tömlöcéből. A szabadságharcot követő önkényuralom, majd a Bachkorszak alatt felállított csendőrség tehetetlensége miatt magyar pandúrőrsöt létesítették 1861-ben. A kékkői járás csendbiztosává választották Diószeghy Tádé penci közbirtokost. О volt, aki 1848-ban a márciusi forradalom utáni napokban elsőnek szabadítja fel Reményffy Józseffel együtt zselléreit az úrbériség alól, a szőlődézsmát is elengedik, holott erre a törvény nem vonatkozott. A szabadságharcban a nógrádi zászlóalj századosa. 7 A Bach-korszakban nem vállal állást, visszavonulva gazdálkodik. Csendbiztosi tevékenységét fél évszázad múlva, 1922-ben örökítette meg emlékiratában az akkor már özvegy Mikszáth Kálmánné Mauks Ilona. Gyakran kereste fel pandúrjaival Diószeghy Mohorán Mauks Mátyás szolgabírót, amikor a Cserhátban futóbetyárokat kergetett. Mauks még a szolgabírói ítélkezése nyomán kiróható büntetések végrehajtását sem szerette, leánya Ilona így emlékezik róla: „eléggé zaklatja Diószeghy Tádé a futóbetyárokat, nem várja az, hogy a vén hajdú húzza a deresre őket. Mi gyerekek nagy tisztelettel voltunk eltelve irányában, de azért ha díszes, sok gombos uniformisában, hat-nyolc pandúrjával belovagolt udvarunkba, még a lélegzetünk is elállott rémületünkben, gyakran ebédelt, vagy vacsorált nálunk. Néha aztán vacsora után útra készültek, a vaksötét éjszakában rémületes volt nézni, amint összesorakoztak az udvaron, kalapjaikon a hosszú kakastollakat kísértetiesen világította meg a hajdú lámpása. Néha csak egy hét múlva került vissza és akkor borzasztó történeteket beszélt, hogyan hajszolta sokszor egész a Mátra tövéig a betyárokat." 8 A pandúrlaktanya Pencen a mai múzeum épületében volt. 311