Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Történész szekció - Reznák Erzsébet: A milleniumi Cegléd

Az 1880-as évek végén határozta el a városi képviselőtestület, hogy az akkori Széchenyi (vásár) tér egyik részén ki kell alakítani egy városi pihenőparkot. A fák ültetésével, a parkosítással el is készültek 1891-re, majd a jó üzleti érzékkel megáldott polgármester javaslatára még egy vendéglő építéséhez is hozzákezdtek 1896ban. Az építkezés előtt azonban bontani kellett: az itt álló „gyászos emlékű, öreg magtárépület" helyén kezdték meg az új épület alapozását. A korabeli újságíró néhány hangulatos sorral búcsúztatta el az egykori granáriumot: „Ahová apáink egykor zúgolódva hordták verejtékes munkával termesztett gabonáikból a földes uraságot illető dézsmát, ott nemsokára vígan táncoló párok lejtenek tova, kiknek bizonyosan nem jut eszükbe a szomorú időre, a sötét múltra visszaemlékezni." A Vigadót - ahogy kezdetektől fogva nevezték - Vaskovits Antal tervei szerint kezdték el építeni 1896 márciusában. Négy hónap alatt fejezték be a munkát és 1896. augusztus 16-án tartották az ünnepélyes megnyitót. Ágyúlövés és tűzijáték, a helyi dalárda hangversenye és ünnepi műsor köszöntötte a látogatókat, majd kezdetét vette a hajnalig tartó bál. A vendégek hamar megkedvelték az új szórakozóhelyet, ettől kezdve egymást érték itt a mulatságok. Itt volt 1897-ben a Várkonyi István szervezte földmunkás kongresszus is. Különösen emlékezetes ez a helyszín az idősebb férfiak számára, hiszen a II. világháború előtt itt tartották a katonai sorozásokat. Az épület egyébként a berendezéssel együtt a város tulajdona volt, egészen az államosításig. A Népkert 1908 óta nevében is őrzi Gubody emlékét, 1909 óta pedig kisebb-nagyobb szünetekkel itt áll a róla készült, sok viszontagságot megért szobor is. A Népkert déli „sarkában" 1895-ben nyílt meg a városi uszoda. A két medencét a mai Hősök szobra helyén fúrt artézi kút táplálta, ez a kút volt egyébként az első artézi kút Cegléden.

9 Emlékezni kell még néhány millenniumi eseményre is. Az év ünnepi harangzúgással kezdődött. Volt néhány bál, jól kerestek a kereskedők, vendéglősök és utazási szervezők. A ceglédiek is fölrándultak az országos kiállításra, na meg a fővárosi szórakozóhelyekre. Kirándultak a kámáni erdőbe, a Kálvária temetőben pedig fölavatták az ott nyugvó „csaták oroszlánja", Földváry Károly tiszteletére emelt emlékoszlopot. Még egy akkor kiadott vékony füzetke is emlékeztet Cegléd 1000. évére. Ünnepeltek az egyes városi közösségek (felekezetek, egyletek, iskolák, óvodák) előbb különkülön, majd az 1896. május 1-i díszközgyűlésen együtt. Ez utóbbi alkalommal hangzott el Gubody polgármester beszéde, melyben így foglalta össze Cegléd legfontosabb városi vívmányait: „Cegléd lakossága a legközelebbi múltig jobbágy községet képezett, az 1848. évi törvények szabadították fel a jobbágyságot, az 1848. évi törvények adták meg azon földnek a tulajdonjogát, melyet a nép mint az uraság szolgája művelt; ekkor szabadult fel a földesúri gyámság alól. Ezen emberöltő alatt iskoláink száma megtízszereződött, létesítettünk kórházakat, szegényházat és árvaházat a betegek, szegények és árvák gyámolítására, építettünk a sártengerek helyén kőutakat, létesítettünk piactereket, most épül az Úrnak tiszteletére két hatalmas templom, melyek Cegléd város lakosságának nemcsak haladását, de vallásos buzgóságát is dicsérik, létesítet296