Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)
Történész szekció - Schleininger Tamás: Két lengyel polgári menekülttábor a Dunakanyarban a II. világháború idején
A menekülttáborok működését a BM 254/Men./1939 sz. rendelete szabályozta. Ez meghatározta a táborparancsnok státuszát; a kisegítő munkaerő alkalmazásának feltételeit; a menekültek nyilvántartásának módozatait; a táborrend bevezetését. A rendelet bemutat egy „Tábor-rend" mintát, ami a következőket tartalmazza: „Tábor-rend Reggel: 7. 30-kor Ébresztés. 8. 15-kor Szobarend, mindenki köteles az ágyát bevetni. 8 - 9-ig Az étkezési jegyeket az irodában mindenki személyesen tartozik átvenni, az igazolatlan távolmaradó aznap étkezésben nem részesül. 10-kor Az altisztek kötelesek jelenteni a ház teljes tisztaságát és rendjét. Délután: 3-kor Köteles mindenki jelentkezni a parancsnokságon, ugyanakkor esetleges panaszát vagy kívánságát előadhatja. Este: 10-kor Kapuzárás. Engedély nélküli távolmaradás esetén, egy napi élelmezésijegyet megvonunk. 10.15-kor Minden lámpa eloltandó. Napközben a társalgó-helyiségben kell tartózkodni. Mindennemű pénzbeni játék, lármázás, összeférhetetlenség, ocsmány beszéd és magatartás, egyéni tisztátlanság és illetlenség tilos. A tábor összes helyiségében a legnagyobb rend és tisztaság tartandó szem előtt. A fenti parancsok megszegői és be nem tartói megtorló fenyítésben, a visszaesők a táborból való eltávolításban, súlyosabb esetekben pedig közigazgatási (rendőri stb.) büntetésben részesülnek." A rendelet meghatározta a menekültek köréből kikerülő lengyel táborparancsnok megválasztásának feltételeit és parancsnoki feladatait; az eltávozási engedély kiadásának feltételeit; a magánházaknál lakók étkezési pénzének (1 P. 20 f.) és zsebpénzének (20 f.) napi mennyiségét; a menekültek ruháztatását; létszámukról történő heti jelentésének kötelezettségét a BM. IX. oszt. felé. 6 A Dunakanyarban két lengyel polgári menekülttábort vizsgáltunk: a leányfaluit és a szigetmonostorit. Levéltári dokumentumok alapján vázolni tudjuk a leányfalui tábor kialakulását és megszűntének időpontját. (Elöljáróban még annyit, hogy Leányfalu közigazgatásilag Pócsmegyerhez tartozott. A járási székhely Pomázon volt 1940 májusáig, amikor is a közgyűlés megszavazta a székhely Szentendrére való költöztetését. Ez a folyamat elhúzódott f. év novemberéig. Tulajdonképpen tehát Szentendre 1940. novemberében lett járási székhely.) 1939. szeptember 29-i keltezéssel Pócsmegyer község főjegyzője, Kádár Gyula jelenti a pomázi főszolgabírónak, hogy Pócsmegyer községben lengyel menekült nem tartózkodik. 7 280
