Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Néprajzi szekció - Csukovits Anita: A XVIII–XIX. századi váci koporsók színvilága

A jelenkor néprajzi szakirodalma már több, gyűjtésből származó szóbeli, illetve temetőfelszámoláskor előkerült tárgyi adatot ismer.

8 Debrecenből a XIX. század közepéről kék és zöld gyermekkoporsók, valamint szürke és fekete felnőttkoporsók kerültek elő.

9 A szilágysági Tövisháton még a közelmúltban is kék és zöld koporsóba tették a gyermek halottakat, a felnőtteké sárgás, vagy barna, míg az időseké fekete volt.

I0 Az adatok azonban nem teszik lehetővé a koporsószín-választás magyarázatát. Saját gyűjtéseik és a megjelent, vagy kéziratos publikációk alapján Balassa Iván és Kunt Ernő tett kísérletet arra, hogy általános elveket fogalmazzon meg a színválasztással kapcsolatban. Mindketten arra a megállapításra jutottak, hogy a koporsó színe kapcsolatot mutat a halott életkorával, s a kor előrehaladtával a szín is sötétedik - a gyermekkoporsó fehér, világoskék, rózsaszín(?) vagy világoszöld, a felnőtteké szürke, vagy barna, az időseké sötétbarna, illetve fekete." Az eddigi hazai kriptafeltárások (Miskolc, Eger, Gyöngyös, Sárospatak) a kedvezőtlenebb klíma következtében jobbára csak töredékeket hoztak felszínre, így a kérdés alaposabb körüljárását nem tették lehetővé. Az eddigi szórványadatokkal ellentétben a váci domonkos kriptából előkerült 263 koporsó lehetőséget nyújt arra, hogy egy adott közösség, Vác-Felsőváros polgársága, 100 évet átfogó temetkezését, illetve jelen esetben annak egy szeletét megvizsgáljuk. Vác XVII-XVIII. századi történetének ismeretében előre kell bocsátani, s a vizsgált tárgykör szempontjából is nagyon fontos, hogy a török kiűzése után a szinte teljesen elnéptelenedett városba nagyszámú németajkú - sváb, bajor, osztrák -, valamint szlovák, illetve egyéb népcsoporthoz tartozó telepes érkezett. A betelepülők magukkal hozták szokásaikat, hagyományaikat, melyek aztán a XIX. századra bekövetkező részleges asszimiláció következtében keveredtek az itteni szokásokkal. A váci koporsók három alaptípusát a textillel bevont, a festett és a faragott, illetve vésett koporsók képviselik. Ebből a textillel bevont koporsók színe gyermekhalottak esetén fehér (egy esetben zöld), felnőttek esetén - életkortól függetlenül - fekete. Az alj különféle színű lehetett. Egy nemesi származású, egy évben elhunyt középkorú házaspár kék textillel bevont koporsója egyedi esetnek tekinthető. A faragott, vagy vésett keményfa koporsók az eddig felvázolt problematika szempontjából érdektelenek. Az érdeklődésünkre leginkább számot tartó, festett koporsókból álló csoport 163 darabot tartalmaz. Alapszín szerinti megoszlásuk a következő: 49 barnára pácolt, 54 szürke, 25 sárga, 10 barna (festett), 25 zöld és 28 kék.

12 Ez utóbbi két szín a gyermekkoporsóké. Valamennyi szín több árnyalatban is előfordul. Az egyetlen fehér alapszínű, egy szerzetes koporsója, készítés, díszítés szempontjából is egyedi munka, míg az egyetlen - nem textillel bevont - fekete kései, az 1840-es évekből származó betemetés maradványa, mely már az egységesülés, az országszerte általánossá váló fekete gyász emléke. A fentebb felsorolt színkavalkád első hallásra meglepőnek tűnhet, de ne felejtsük, a származási idejük egybeesik a barokkal. A barokk Vác soknemzetiségű polgárai pedig szülőhazájuk temetkezési szokásait is meghonosították új lakóhelyükön. Német27