Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Történész szekció - Farkas Rozália: Tobolszki album – 1916

készült akvarell: háttérben az emeletes illetve földszintes téglaépület, előtérben a fabarakkok. A következő lapon „Bevonulási történetek" címmel egy hazai és egy oroszországi történetet ír le a szerzője, aki „NEMO"-nak nevezi magát. A hazai: szokványos bevonulási történet, az oroszországi más. A végleges tábor felé utazó és a hosszú szánúttól elfáradt, megéhezett hadifoglyok Nikolska-Karlange községbe érnek. Rögtön a falu legszebb háza felé igyekeznek, élelem reményében. S mint a mesében: az ablakon benézve terített asztalt, sok finom ételt látnak. Az első szobában nagy tömeg, de mivel senki sem törődik velük, a hadifoglyok boldogan - és abban a hitben, hogy a terített asztal rájuk vár - jóízűen falatozni kezdenek. Csak jóval később derül ki, hogy az „ellenség" búcsúlakomáját ették meg. Ugyanis a házigazda, akit rokonai, szomszédai búcsúztatnak, éppen hadba vonul. „Előbb feleségét, majd a többieket, utoljára pólyás kis gyermekét csókolja meg. Tekintetünk ekkor összetalálkozik. Bizalommal közeledik hozzánk. Biztatjuk, bátorítjuk, magunkra hivatkozunk. Mi is keresztül éltük a háború borzalmait és íme, mégis itt vagyunk - s ha Isten segít, újra látni fogjuk szeretteinket. Látszólag megnyugszik. Mindnyájan hálával néznek ránk." Természetesen a „nő" sem maradhat le a lapokról. „Szibériai emlék" címmel Kardos Jenő gondol vissza a szép orosz asszonyra, akivel hadifogoly-vándorlása idején véletlenül találkozott, akinek nevét sem tudja, akivel nem beszélt, csak egy udvarias kézcsók... és a fogolyéletet megszépítő emlékké vált. A hátlapon - ki tudja, miért? a segédtiszt urat ábrázoló ceruzarajz „Nagy S." szignóval. A következő laptól kezdve az anyag egyértelműen a tábor életét mutatja be, hangulatát adja vissza. „Fullánk" aláírással rímbe faragva jelenik meg a tábor „szórakoztató mestere," Koháry, aki jégpályáról, kabaréról, és minden más szórakozásról gondoskodik. Egy szórakoztató estét Laky Imre százados, rendőrfelügyelő, tobolszki hadifogoly naplójából ismerhetünk meg, 1915. december 22-ről: ami miatt érdemes az album ismertetését megszakítani. „.. .Túlestünk az első hangversenyen. Eltekintve nagymérvű érdekeltségemtől, mert hisz a program hét számából három az enyém volt, tagadhatatlan, hogy minden bámulatosan fényesen sikerült. Akis színpad is teljesen elkészült... Nyolc órakor csengettek az egész házban karácsonyfagyújtásra. A terem hirtelen megtelt... A rendező csengetésére elsötétült a nézőtér, széthúzták a függönyöket, egy asztalnál ült a fényesen készített és kivilágított karácsonyfa alatt Jólesz Béla hadnagy, a színpad mögött a kórus gyönyörű karácsonyi éneket adott elő. Aztán J. hatásosan előadta prológomat... A műsoron még Bernek Frigyes, Szeidler György, Bekk József, Kéler Tasziló és Knöpfler Alfréd szerepelt zeneszámokkal s az utána következő kabarén Komadina István őrnagy, dr. Prorzimmer, dr. Fülöp Dezső, Ungar, Weisz, Hetényi, Hartmann, Kezdő és Koháry prózával és mutatványokkal."

9 Hogy minderre mekkora szüksége volt a tábor lakóinak azt Laky Imrétől tudjuk 272