Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Történész szekció - Fegyó János: A helyi forradalmi szervek jogállása Ráckevén 1956-ban

A november 4-i szovjet invázió Ráckevét közvetlenül nem érintette, de érezhetővé vált a következő napokban, hogy az események kedvezőtlen fordulatot vettek. A rendőrség november 4-i visszatérési szándékát ekkor még a tömeghangulat megakadályozta. November 4-e után a forradalmi szervek továbbra is pozícióban maradtak, bár a Kádár-kormányzatot a nemzeti bizottság nem ismerte el, a nemzetőrség pedig hallani sem akart a rendőrség visszatértéről. Néhány napos ex lex állapot következett, de azt mindenki érezte, hogy a szovjet invázió fokozatosan új helyzetet teremtett. November 8-án hangzott el a Kádár-kormány felhívása a munka felvételére. November 10-én jelentkezett munkahelyén Pesuth András a Járási Tanács elnökhelyettese és foglalta el régi pozícióját. November 10-én a Járási Nemzeti Bizottság és a Járási Tanács közös ülést tartott. Szöllősi János bejelentette a nemzeti bizottság lemondási szándékát, amit a tanács képviselőinek kérésére vont vissza. Pesuth kérte a nemzeti bizottságot, maradjon hivatalában és a járás, község irányítását végezzék közösen. Néhány nappal később arról született döntés, hogy a nemzeti bizottság tanácsadó szervként működik a tanács mellett, és az operatív döntéseket közösen hozzák meg. E megállapodás jegyzőkönyvét támogató egyetértéssel aláírta Hárs Lajosné, a Megyei Tanács elnökségi tagja, és a Megyei Forradalmi Bizottság is. 1956. november 10-e és 20-a között kettős hatalom alakult ki, nemcsak helyben, hanem a megyénél is. Egyszerre működött a nemzeti bizottság és a tanács, miközben a nemzeti bizottság fokozatosan háttérbe szorult, hogy 20-án beszüntesse tevékenységét. A városokban alakult Munkástanácsok analógiájára Ráckevén a visszavonulás időszakában a nemzeti bizottság tagjai megalakították a ráckevei Gazdakört. Egy rendőrségi jelentés a Gazdakört ellenforradalmi fedőszervként jellemezte, melynek célja a nemzeti bizottság szervezeti egységben tartása volt. Hasonló eltolódás ment végbe a nemzetőrség jogállásában is. November 11 -én három szovjet tank kíséretében visszatért a rendőrség állománya. A szovjetek lefegyverezték a nemzetőrséget. A visszatért rendőrség azonban nem volt ura a helyzetnek. November 13-án a rendőrkapitány a tanács vezetőivel együtt a nemzetőrség tagjainak a rendfenntartó szolgálatban való részvételét kérte. November 14-én megállapodás született a polgárőrség (már nem nemzetőrség!) felállításáról a volt nemzetőrség parancsnokának irányítása alatt. November 20-ig a rendfenntartásban is osztott hatalom jött létre. Hogy ez az ingatag együttműködés megszakadt, abban nagy része volt Forgács János polgárőrparancsnok november 18-án pufajkások által történt elhurcolásának. Forgács Jánost szovjet katonai bázisra szállították. Még a nap folyamán alázatos hangú kérvényt írt a nemzeti bizottság, a járási tanács, a községi párttitkár, Kockás Géza és a nemzetőrök a szovjet parancsnokságnak Forgács János szabadon bocsátása érdekében. A fogvatartás ekkor még csak egynapos volt. November 19-én a szovjet parancsnokság járási értekezletet hívott össze. A tanács és a nemzeti bizottság képviselőinek jelenlétében egy szovjet alezredes megköszönte a nemzeti bizottság és a nemzetőrség ténykedését, a közellátás biztosítását, a rend femitartását; és garantálta, hogy senkinek sem eshet bántódása az elmúlt hónap alatt 267