Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Történész szekció - Forró Katalin: Egyesülés vagy autonómia – a váci ipartársulatok megalakulása

tottak Droppa János személyében. A korelnök vezetésével 5 tagú bizottság alakult, mely három jelöltet nevezett meg - Droppa Mihályt, Dunai Imrét és Királyi Pált kik közül titkos szavazással kellett volna megválasztani az ipartársulat elnökét. Az átalakulást formálisnak tartó tagság azonban nem várta meg a szavazást, így „... az alapszabálaink 17. utolsó pontja értelme szerint nem találtatott 10 tag, ki kivárta volna titkos szavazást(!), tehát Droppa Mihály úr Elnöknek egyhangúlag kikiáltva lévén..."

31 Az iparosok, az ipartársulatok - annak ellenére, hogy ragaszkodtak különállásukhoz - hajlandónak mutatkoztak az együttműködésre. 1876. március 25-én az Általános ipartársulat látta vendégül a helyi ipartársulatok elnökeit, s a tagságot. Haffner Ferenc, az általános ipartársulat elnöke újból felvetette az egyesülés kérdését, mivel szerinte „a váczi ipar elhanyagolt érdekeinek (...) egyik fő oka az iparosok szétforgácsolt egyleti állapota."

32 Az ipartársulatok vezetői egyetértettek ezzel a megállapítással, azonban a megoldást nem az ipartársulatok egyesülésében, hanem az együttműködésben látták. Határozatot hoztak, mely szerint minden hónap első vasárnapján együttes tanácskozásra, felolvasóülésekre gyűlnek össze.

33 Az új ipartörvény előkészítésekor, az iparosokat érintő kérdések megtárgyalásakor a közös tanácskozások szerepe megnőtt. A közös érdekek igazolták az együttműködés fontosságát, azonban az egyes társulatok mindvégig megőrizték autonómiájukat. A szabad társulás alapján létrejött ipartársulatok- habár hatósági jogokkal nem rendelkeztek - az ipartestületek létrejötte

34 után is megőrizték különállásukat. Jegyzetek 1 Dóka K. 1979. 105-122., Dóka K. 1979., Eperjessy G. 1965. 243-293., Héjjas P. 1990. 389-419., Rózsa M. 1979. 139-174. 2 Duray K. 1912. 5-17., Eperjessy G. 1965. 252. 283-284., Szádeczky L. II. köt. 1913. 317-319. 3 Eperjessy G. i. m. 252. 4 Almási G. XVIII. 87. 128-133. 5 Eperjessy G. i. m. 273. 6 Magyarországot illető Országos Törvény és Kormánylap 1851. február 6. 7 Héjjas P. i.m. 390. x Magyarországot illető Kormánylap 1859. december 27., Rózsa M. i. m. 139-174. 9 Az 1872. február 7-i céhgyűlés alkalmával is, iparjeggyel rendelkező - tehát a városi tanácsnál a szükséges szakismeretet bebizonyító - három iparos kérte a mesterek sorába való belépését. A „még most is a régi alapokon fennálló érdemes Váczi mészáros czéh" közgyűlése Peszina Sándort, Mészáros Lászlót és Ubrankovics Jánost is kötelezte három hónapon belül a mesterpróba letételére. PML Váci Oszt. IX. V. 2. A váci mészáros céh iratai. 10 Eperjessy G. i.m. 243-293. Dóka K. i. m., Héjjas P. i. m. 389-419. " Rózsa M. 1979. 147-149. „Az Iparrendtartás ugyanis nem kívánatosnak minősítette a társulattá szervezést, hanem az alapszabályok kötelező újbóli megállapítása elrendelésével - ill. a felosztás esetén való vagyonátszállás rendjének megállapításával és ezzel a felosztás lehetőségének meghagyásával megszüntette a céhet, mint szervtípust." 149. 249