Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Történész szekció - Forró Katalin: Egyesülés vagy autonómia – a váci ipartársulatok megalakulása

Forró Katalin Egyesülés vagy autonómia - a váci ipartársulatok megalakulása A céhek haldoklásának kora a XIX. század derekától az első ipartörvény életbe lépéséig - sőt esetenként azon túl is - tartó folyamat, amelyben fokozatosan számolták fel a régi céhkiváltságokat, s végül magukat a céheket is. A kézműipar szervezeti kereteinek átalakulásával, átalakításával több tanulmány foglalkozik, részben a jogi szabályozásokat vizsgálva, részben ezeknek az egyes céhekre gyakorolt hatását elemezve. ' Az adott terjedelmi korlátok miatt ennek a folyamatnak csak egy szeletét emelem ki, s vizsgálom meg, nevezetesen azt a problémát, mely hosszú ideig foglalkoztatta, s megosztotta a helyi iparos társadalmat, hogy az első ipartörvény által megszüntetett céhek helyébe egyes szakmák szerint szerveződő, vagy egyesült, általános ipartársulatot hozzanak-e létre a váci - és Vác környéki - iparosok. A kérdés vizsgálatakor mindenekelőtt magát a folyamatot kell röviden elemeznem. A céhek újjáalakulása, a céhes kézművesipar fellendülése a török uralom utáni időkben - párhuzamosan a város újratelepülésével, újjáépítésével - kezdődött. Vác-Püspök-Vác és Káptalan-Vác együtt - a megye második legiparosodottabb településévé vált a XVIIL század végére, ahol 17 céh működött.

2 A XIX. században a céhek száma csökkent

3 ugyan, azonban az 1828-as összeírás adatai szerint a város iparos lakosságának aránya 20% körül mozgott.

4 Az 1848-as polgári forradalmat követő időszakban, a császári rendeletek hatására bekövetkezett változást Eperjessy Géza nevezte el a céhrendszer haldoklásának.

5 Az 1851. február 6-i Geringer-féle Ideiglenes Utasításó szabályozta először a kereskedelem és az ipar gyakorlását. A rendelet életbe lépése után új céh már nem alakulhatott. Megmaradt ugyan a remek készítésének, valamint a hat évig tartó segédeskedésnek a követelménye, de az iparszabadság első lépéseként megjelent a szabad és az engedélyezett ipar közti különbség. 1857-ben egy császári rendelet tovább csorbította a céhek jogait, elvéve tőlük az iparűzés engedélyezésének jogát. Ez a jog a továbbiakban a közigazgatási hatóságokat illette.

7 Az 1859. december 20-án kibocsátott Iparrendtartás8 1860. május 1-jei hatályba lépésével az addigi rendeletek érvényüket vesztették. A pátens a jogi feltételek megteremtésével szélesebb körben tette lehetővé az iparszabadság elvének érvényesülését. A szabad ipar körébe tartozó tevékenységek megkezdésének feltétele az iparhatósághoz való bejelentés volt. Abban »л esetben, ha az iparűzés nem ütközött akadályba, a bejelentőt bevezették az iparlajstromba, s az iparos megkaphatta az iparjegyet. Az engedé245