Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Restaurátor szekció - Kövicsné Mala Enikő: Tatai fajansztál restaurálása. Őskori kerámia égetés rekonstruálása

tárgyon fehér lepedék formájában lerakódik. A zsíralkohol-szulfát lineáris kénsavas félészter. Semleges hatású anionos felületaktív anyag. 2g/l-es oldatban kezdtem a tisztítást, kb. 40 fokos vízben. A felület megtisztítása után csapvízben, majd desztillált vízben alaposan átmostam a tálat. A kiegészítést három különböző módon próbáltam ki. Először negatívot készítettem az ép peremrészekről szilikon-kaucsuk önlőmasszával. Előtte azonban a felületet átkentem fogászati filmizolálóval, ez száradása után megakadályozza a negatívvevő anyag kémiai kötődését az ónmázhoz. Térhálósodás után leválasztottam a negatívot és megpróbáltam a hiányhoz illeszteni, azonban kiderült, hogy az áttörések nem ismétlődnek szabályosan. A szilikon negatív nyújtásával sem tudtam megfelelő helyre il-leszteni. A következő lépésben megpróbáltam csak a peremrészből negatívot venni úgy, hogy a lyukakat betömtem. Sajnos a perem csipkézete is annyira esetleges, hogy ezt a negatívot sem sikerült megfelelően illeszteni. Maradt a harmadik megoldás. Meg-mintáztam az agyagból a hiányzó részeket és erről készítettem negatívot. Gipsszel egészítettem ki, melybe Plextolt (Akril-észter-kopolimer vizes oldata) raktam, hogy a tárgy és a kiegészítés közt nagyobb kötésszilárdság alakuljon ki. A felületet tökéletesen simára kellett polírozni, a kisebb hiányokat Neoflex (töltött poliésztergyanta) késtapasszal korrigáltam. Végül, hogy a felület tökéletesen sima legyen, Gessóval (töltött akrilészter kopolimer vizes oldata) kentem át, majd még políroztam. Miután a formát és a felületet megfelelőnek találtam, a kiegészítés festése következett. Úgy döntöttem, hogy akrill festéket használok, jó fénystabilitása és tapadóképessége miatt. Retuspisztollyal vittem fel az alapszínt, mert az eredeti felület megjelenéséhez leginkább hasonló faktúrát alakíthattam ki. Majd a peremen látható halványlila sávokat kellett tovább vinnem. Próbafestés során kiderült, hogy ecsettel túl határozottak lesznek a csíkok, így újra a retuspisztolyt hívtam segítségül. Száradás után vízfestékkel helyenként lazúroztam. Utolsó fázis a sötétlila keretecskék festése volt. Ezt 00-ás akvarell ecsettel húztam ki, szintén akrillal. Száradás után a kiegészítés fénye azonban nem egyezett az eredetiével. Próbákat csináltam különböző lakokkal egy festett gipszlapra. Az aero-solos nitrolakkot választottam, mert nem sárgította a festést és a fénye is ennek a legmegfelelőbb. A lakkozás előtt azonban átkentem a felületet 10%-os CMC-vel (karboxi-metil-cellulóz nátrium sója), hogy a festéket izoláljam. Véleményem szerint sikerült a legmegfelelőbb anyagokkal egy esztétikailag is egységes képet elérnem. Őskori kerámia-égetés rekonstruálása Pár évvel ezelőtt beszélgettünk néhány kollégámmal a neolitikus kerámiákról. Szóba került kiégetésük módja is, hiszen tudomásunk szerint még ebből a korból nem találtak kerámia égetésére szolgáló kemencét. Tanulmányaink során is csak utalásokat hallottunk az égetésre vonatkozóan. Kb. annyit, hogy kupacba rakták az 241