Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)
Restaurátor szekció - Borsos Hedvig: A váci „Fehérek temploma” kriptájában talált festett koporsók restaurálásáról
A váci kriptaanyagot méret szerint három főbb csoportra oszthatjuk: felnőtt férfi, felnőtt női és gyermek. Az utóbbiakat többnyire mérték után készítették. A feltárást végző néprajzosok (Sz. Zomborka Márta, Ráduly Emil, Csukovits Anita) az alábbi fajták, típusok szerint tettek különbséget: festett, faragott, textillel bevont. Néhány darabot az egyéb kategóriába soroltak. A koporsókat szétválaszthatjuk színük szerint is, ami utalhat a halottak életkorára, de jelezhet történelmi korszakot is. Főleg szürke, kék, sárga, zöld, barna és fekete árnyalatokkal találkozunk. Ezeket tekinthetjük alapszíneknek, amelyekre nemegyszer az egyszeű, ornamentikus díszek mellett még virágmotívumokat és feliratokat is festettek. A koporsók között vannak textillel bevontak és szegecsekkel díszítettettek is. Gyönyörű - gyakorlott festőkézre valló, művészi hatású - Krisztus-ábrázolásokkal is találkozhatunk .Előfordulnak olyan, különféle szimbolikus jelek, amelyeket a látható és a láthatatlan világ kifejezésére alkalmaztak az egykori emberek. Tisztítás Az anyag megtekintése után mindenki választhatott egy munkadarabot. A kérés csak annyi volt, hogy minden típusból készüljön majd el egy-egy példány a kiállításra. A koporsók állagmegóvási munkáit portalanítással kezdtük. Sajnos, a porszívók nem bírták a nagy mennyiségű finom szemcséjű szennyeződést és hamar elromlottak. Ezután a festetlen, belső oldalakat - szabad levegőn - alkohollal fertőtlenítettük egy nagy nyomású porlasztó segítségével. Azért esett a választás az alkoholra, mert viszonylag könnyen szárad és a fertőtlenítőszer elpárolgása után sem marad vissza folt a felületen. Megfelelő védőeszközöket (gumikesztyű, szájmaszk vagy gázálarc) kaptunk a munkavégzéshez. A feltehetőleg enyves alapú festékek az idők folyamán - miután elveszítették kötőanyagukat - porlékonnyá váltak. (Pigment-vizsgálattal lehetne tisztázni a festékek és a kötőanyagok egykori összetételét.) A sérült, színes felület tisztításához Lukács Katalin (Szentendre, Ferenczy Múzeum restaurátora) végzett különböző vegyszeres kísérleteket. Nem sikerült olyan oldószert találnia amely ne roncsolta volna tovább a felületet. Emiatt, az első közös munkamegbeszélésen, a mechanikus tisztítás mellett döntöttünk. Ezt a munkafolyamatot radírporral végeztük el. Külön gondot jelentett, hogy a levegő jelenlétében végbemenő biológiai bomlás következtében, az egymásra zsúfolt koporsókból kifolyó testnedvek hatására a különféle szennyeződések néhol odacementálódtak a felmaródott felülethez. Emiatt a légypiszkok eltávolításához sem volt elégséges az addig alkalmazott és szelídnek minősülő technika. Ezért éles szerszámot (szikepengét) használtunk. Vigyáznunk kellett nagyon, nehogy „megszaladjon" és kárt tegyen a festésben. Ez a tisztítási eljárás rövid idő múlva görcsbe szorította a restaurátorok ujjait. Több koporsónál különös, zöld színű - rézoxidos - elszíneződést figyelhettünk 231
