Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Restaurátor szekció - Lukácsi Katalin: A váci Fehérek temploma kriptafeltárása során előkerült papíranyag restaurálása

A másik imakönyvet a címlap szerint 1828-ban adták ki Pesten. Lapjai közül egy 184l-es dátumú gyóntatócédula került elő. Már első látásra feltűnt az imakönyv kötése, a címlap és a könyv lapjai közti eltérés, mely nemcsak azért volt szembeötlő, mert a címlapot két nyelven, a könyvet csak német nyelven, gótbetűkkel írták. Bár e században még egymás mellett élt a merített és gyártott papír, szinte kizárt, hogy a kettőt egyszerre, egy könyvön belül alkalmazták volna. Alapos vizsgálat után kiderült, hogy a bordázott, merített papírra nyomott könyvet 1828-ban, vagy az után újrakötötték, s mivel a címlap valószínűleg rossz állapotú volt vagy elveszett, egy új címlapot illesztettek a könyvbe. A címlap és a tartalom közti összefüggés meghatározása az anyagot feldolgozó muzeológus feladata lesz. A könyv egyébként jó állapotú, eltekintve néhány vízfolttól az előzéken. Szétbontását egyenlőre nem láttam szükségesnek. A 147-es koporsóból sodrott zsinórral, négyzet alakúra összekötött iratcsomót emeltek ki. A zsinór jó megtartású, kibogozható, konzerválható, a nyomtatott lapok viszont siralmas állapotban voltak, erősen töredeztek, kiszáradtak, rézkloriddal színeződtek valamilyen fémtárgytól. Első látásra úgy tűnt, hogy egy lapból álló, többrét hajtott nyomtatott szöveget kötöztek össze a zsinórral. Apapír száraz, töredezett állapota miatt párakamrás kezelésre szorult. Mikor elérte a kellő nedvességtartalmat s szétbontását megkezdhettem, kiderült, hogy legalább négy lapból áll és mindegyik lapba valamilyen szerves anyagot csomagoltak. A törmelékekből mintát vettem, anyagvizsgálatuk még nem történt meg. A papírlapok közül kettő szövege nagy részben értékelhető, gót betűs nyomtatvány, a másik két lapot majdnem teljesen elkorhasztotta a belé csomagolt anyag. A lapok kezelése a hagyományos fertőtlenítő, konzerváló eljárással történt. A legérdekesebb leletnek a 135-ös koporsóból előkerült erősen korrodált fémtok bizonyult. A vastag, zöld kloridréteggel borított fémtokot kettényitva egy összehajtott papírlap esett ki. A kiszáradt, töredező lap szétnyitásához ismét párakamrát kellett alkalmaznom. Apapír írást nem tartalmazott, szakadozott, viszonylag vastag rongypapír volt. A lap szétnyitásakor újabb papírlap bukkant elő, majd még néhány. Az igazsághoz tartozik, hogy ez nem ment ilyen gyorsan, minden újabb lap szétnyitása közt eltelt egy-két nap, mert a soron következő réteget újra és újra megfelelő nedvességtartalmúvá kellett tennem.

7 Végül is a leltár: egy üres lap, egy nyomtatott imaszöveg, egy egybefüggő, kép formátumú, szenteket ábrázoló metszet, kilenc kis kép, hármasával felvágva, mindegyiken egy-egy szent: Szent Ignác, Nepomuki Szent János, Szent Ferenc, Mária, Szent Jakab, Szent Ferenc, Szent Pál, Szent Anasztáziusz és Páduai Szent Antal képe, két apró cédula Szent Ágota és a Három Királyok ábrázolásával, egy nyomtatott, gót betűs, kétoldalas, latin szöveg, majd mindezekbe rétegenként becsomagolva egy apró papírlap, melyre kis cédulákat, textildarabkákat, egy kis fémkeresztet, egy valamikor aranyozott rézmedált, növényi részeket és egy pici, csontból faragott Mária szobrocskát ragasztottak. A fémtok mindkét felében szintén egy-egy képecske volt, ugyanolyan jellegű, mint a szenteket ábrázoló metszetek. A tok egyik sarkában a metszet alatt egy 8x8 mm-es négyzet alakú fakeresztet találtam. Apapírok anyaga - a két, a tokban talált metszet kivételével - elég jó megtartású volt, ezért 226