Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Restaurátor szekció - Lukácsi Katalin: A váci Fehérek temploma kriptafeltárása során előkerült papíranyag restaurálása

Lukács Katalin A váci Fehérek temploma kriptafeltárása során előkerült papíranyag restaurálása A váci kripta leletanyagában szám szerint a legkisebb egységet alkotják a papír alapú műtárgyak. Zömében szentképek, emlékképek kerültek elő, de nyomtatott imaszövegek, két imakönyv, pergamen képecske is volt a leletek közt. Az anyag a feltárás után kb. fél évvel került a szentendrei műhelybe. A gondos feltárás, csomagolás és tárolás ellenére a tárgyak nagy része kiszáradt, töredezett, porlott. Dokumentálás és kezelés előtt az anyagot állapot és alapanyag szerint kellett osztályozni. A leletegyüttes kora a rendelkezésre álló adatok alapján az 1731-től 1841-ig tartó időszak, ugyanakkor ez az időszak nem feltétlenül azonos a tárgyak készítésének korával, hiszen ezek jóval korábbi időpontban is készülhettek, jellegüknél fogva generációk használták, örökölték. A kormeghatározást az alapanyagok és színezékek vizsgálata segítené. Mivel erre még nem volt mód, az egyes tárgyak készítésének idejére csak a magyarországi papírgyártás és nyomtatás korszakainak ismeretében következtethetünk. Készítés szerint merített és gyártolt papírt különböztetünk meg. A merített papír alapanyaga kizárólag rongy, adalék anyagai koronként változtak. A merítőszita bordázatát alul a merevítők alatt falécek tartották, amelyek a merevítők mentén a papírpép vastagabb lerakódását idézték elő, ezért az ilyen szitán készült papír a fény felé tartva bordás átnézetű. A XVIII. században nyomtatásra, írásra is még teljes egészében rongy alapanyagból készült papírt használtak, a lapok pedig merítéssel készültek.

1 Később egyre nőtt a kereslet a nagyobb mennyiségű papír iránt. A nyomtatás elterjedése miatt szükség volt bordázat nélküli papírlapra. Új alapanyagok, eljárások, eszközök után kutattak. Felfedezték a facsiszolatot, mint alapanyagot, feltalálták a velinszitát és a végtelenített szitán való papírgyártást, majd a papírgépet. A velinszita alkalmazásának kezdete kormeghatározó jelentőségű (1757). A szitán készült papír átnézete már nem bordás, hanem felhős. Bár a század '70-es éveiben is készülnek gyári rongypapírok, a XIX. század második felében egyre nagyobb teret hódít a fa, mint a papírgyártás alapanyaga. A leletegyüttes papíranyaga nagy részének készítése az 1700-as évekre tehető, alapanyaguk rongypapír, néhány kivételével velinszitán készültek, átnézetük pergamenszerű, felhős. Néhány szentkép már papírgépen készült, anyagában enyvezett, krétás felületű. A leletek közt egyetlen kézirat volt, egy színes kézi rajz, a többi nyomdai termék: rézmetszet, litográfia, némelyik, utólag kézzel színezett. Többszínnyomású szentkép két darab volt. A barokk szentképkultuszának egyenes következménye a képek sok224