Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Restaurátor szekció - Hostyinszki Attila: Egy XVIII. századi koporsó restaurálása

Hostyinszki Attila Egy XVIII. századi koporsó restaurálása Előszó A tárgy, amelynek a restaurálására vállalkoztam, a váci felsővárosi plébániatemplom kriptájából került elő 1994 decemberében. A templomot 1699-ben kezdték építeni a domonkos szerzetesek, akiknek fehér ruhájáról kapta a templom a „Fehérek temploma" nevet. Azonban az építkezés lassan haladt előre, aminek részben a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharccal kapcsolatos események, részben az akkori váci püspök halála volt az oka. A mostani templom helyén először egy kis templom épült, amit 1713-ban szenteltek föl. 1729-ben kezdték a templom tornyát, a sekrestyét és a kriptát építeni, de csak 1737 és 1744 között tudták befejezni. A templomot 1769-ben újra átalakították. 1785-ben II. József a rendházuk elhagyására kényszeríti a domonkosokat, helyükre a piaristák költöznek, ők használják a templomot is egészen 1796-ig, mikoris az uralkodó átengedi plébániatemplomnak, amely funkcióját a mai napig őrzi.

1 A sekrestye és a templom alatt elhelyezkedő kriptát a plébánia halotti anyakönyvei szerint csak 1731-től kezdték temetkezésre használni, majd a XIX. század elején lefalazták, a bejárata feledésbe merült. A templom évek óta folyó restaurálása, illetve a mellette zajló építkezések során 1994 őszén napvilágra került a kripta bejárata. Zavetz József plébános felkérésére és az egyházmegyei hatóság hozzájárulásával a váci Tragor Ignác Múzeum munkacsoportot hozott létre a leletanyag feltárására. A munka 1994 november 24-én kezdődött, és - mivel írott források alapján egy elfalazott területen megtaláltuk a kripta folytatását - két részletben, 1995 tavaszáig tartott. A leletek 1738 és 1808 közötti folyamatos koporsós temetkezésről tanúskodnak. A feltárt koporsók - az első részben 152, a másodikban 111 darab - túlnyomórészt városi polgárok temetkezésére szolgáltak. A kripta szerencsés mikroklímája lehetővé tette, hogy a tetemek zöme természetes úton mumifikálódjon, a koporsók, a viseletek és a temetkezési textíliák nagy része jó állapotban megmaradjon. A feltárás közben és után folyamatosan igyekeztünk konzerválni és restaurálni a leleteket. A teljes, a feltárás során részletesen dokumentált leletegyüttes publikálását egy önálló kötetben tervezzük. Szeretnénk a tárgyakat mielőbb a kriptához hasonló mikroklímájú helyiségekben elhelyezni és a későbbiek során a nagyközönség elé tárni. 218