Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Művészettörténeti szekció - Németh Zsuzsa: Harminc éves a Szőnyi István Emlékmúzeum és a Képzőművészeti Akadémia

A sikeresen zárt első év után létre kellett hozni egy egyesületet, mely gazdájaként működteti tovább az iskolát. Ezért alakult meg 1969-ben a Szőnyi István Emlékmúzeum Baráti Köre. Abban az időben az ilyen civil egyesületek alapítása nem volt egyszerű dolog, mégis sikerült fennmaradniuk, és a kulturális élet jeles személyiségeit maguk mellé állítva különféle programokat, hangversenyeket, irodalmi, zenei műsorokat, művészfilmesteket szervezniük. Az egyesület mindig függetlenül működött a múzeumtól, mint költségvetési intézménytől, kisebb támogatásoktól eltekintve, önmagát kellett fenntartania. A szabadiskola egyre népszerűbb lett, a visszatérő hallgatók új növendékeket hoztak magukkal, így a kurzus idejét és a szakok számát is bővíteni kellett. A második évtől beindult a sokszorosító grafika Kórusz József festőművész és a plakátgrafika Pecsenke József grafikusművész irányításával. 1970-től pedig a kerámia iránt érdeklődők Gorka Géza, a nagytekintélyű keramikusművész vezetésével ismerkedhettek a mesterséggel. Az évek során változtak az iskola tanárai, hallgatói, de az alapkoncepció máig megmaradt. Az iskola célja nem a művészképzés, nem a felsőfokú művészeti főiskolákra való felkészítés - bár ez sem kizárt - hanem olyan, a művészetet szerető és értő emberek kiművelése a célja, akik innen hazatérve másképp látják a világot, igényük lesz környezetük szebbé alakítására, mindennapjaik részévé válik a művészet. E korai korszak legfontosabb törekvése és értéke az akkori hivatalos művészképzéstől való különbözés, elhatárolódás. Közben az objektív feltételek javultak, társadalmi összefogással és a Pest Megyei Tanács támogatásával megépültek a faházak, elkészült a terjes közművesítés. Ezzel lehetőség nyílt a "tábor" további hasznosítására. 1972 óta, tavasztól őszig több ezer diák tölt el néhány napot e nagy életmű közelében, gyönyörű környezetben, játékos formában ismerkedve a művészetekkel. A programok bevételeiből néhány év múlva felhúzták a színházterem falait, ahol a festők rossz idő esetén is dolgozhattak, és megvalósult a kerámia műhely. Új szakok indultak: tűzzománc, mozaik, tér és forma, kísérletező, kreatív műhelyek. A hagyományos stúdiumok mellett nagyobb hangsúlyt kapott az oktatásban a különböző anyagokkal (agyag, kő, fa, fém, üveg, papír stb.) és technikákkal való kísérletezés, az anyagok természetének megfelelő fogalmazásmód keresése, az önkifejezés sajátos formáinak magtalálása. Munkacsoportok, szakcsoportok alakultak, a tehetségesebb növendékek pedig a „komplex továbbképzőn" folytatták tanulmányaikat. Első alkalommal 1975-ben került olyan tanár a szabadiskolára, Vertei Beatrix grafikusművész személyében, aki Zebegényben kezdte művészeti tanulmányait. Ezekben az években, a már említetteken kívül olyan kiváló művészek vezetésével folyt a munka, mint Fekete György, Schrammel Imre, Bokor József, Fájó János, Korga György, Vali Dezső, Nagy B. István, Bakos Ildikó, Csíkszentmihályi Róbert és még hosszan folytathatnánk a sort. A délelőtti stúdiumok és a délutáni műhelymunka után minden este neves művészet209