Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Művészettörténeti szekció - Köpöczi Rózsa: Szőnyi István összes rézkarca. Egy festő életművének múzeummá válása

Az a gyűjtő, támogató réteg, akik szívesen vásárolták a rajzokat, rézkarcokat aránylag nem nagy pénzű üzletemberek, orvosok, ügyvédek, tanárok, jó ítéletű műkereskedők voltak. Az ő érdeklődésük is hozzájárult ahhoz, hogy új rangra emelkedett a sokszorosító grafika. Többé nem pusztán a festmények, táblaképek olcsó másolata volt, hanem önálló, saját törvényekkel rendelkező műfaj, visszatérve a legszebb hagyományaihoz, Dürer, Rembrandt szelleméhez. E fellendülést segítette a Képzőművészeti Főiskola 1920-as megreformálása. Réti István és Lyka Károly a Nagybányai Művésztelep és Szabadiskola hagyományait, tapasztalatait, tanítási elveit használták fel az intézmény átalakításához. 1920-ban önálló tanszéket kapott a sokszorosító grafika Olgyai Viktor vezetésével. A fiatal művészek legtehetségesebbjeit találjuk a mester körül: Aba Nóvák Vilmost, Patkó Károlyt, Varga Nándor Lajost, de a festőnövendékek is szívesen látogatták Olgyai osztályát: Nagy Imre, Barcsay Jenő, Jándi Dávid. Ebben a sorban nem szerepel Szőnyi neve, hiszen 1919-ben a főiskolai reformmozgalmakban való részvétele miatt eltanácsolták az intézményből. Ez a döntés szerencsére nem okozott törést a fiatal festő pályáján. 1919 és 1920 nyarát a Kecskeméti Művésztelepen töltötte Nagy Imre és Aba Nóvák Vilmos társaságában. Itt kezdtek el először rézkarcokat készíteni, közülük elsőként Szőnyi. A többiek visszatértek a főiskolára Olgyai tanszékére, Szőnyi pedig felfedezte a nagy elődök, Rembrandt, Dürer metszeteit, rézkarcait. Önállóan tanulmányozta e lapokat, és megpróbálta kialakítani saját stílusát. Az 1920-as bécsi, berlini utazásain Hans von Marées, Brueghel hatása alá került. Korai karcolatainak hangvétele jól illeszkedik ahhoz a klasszicista tendenciához, mely a forradalmak válságai és a háború után jelentkezett az európai grafikákban és festészetben. Az „Ölelkezők", „Fürdőzők", „A szerelem mítosza" című lapok valóságos leltárát mutatják azoknak a motívumoknak, melyeket később sohasem alkalmazott festményein, grafikáin. A ruhátlan figurák szenvedélyesen, de személytelenül kavarognak a stilizált táj előtt. Kissé irodalmias a lapok hangvétele, mégis egységben tartja őket a kompozíció barokkos ereje. Már ekkor főszereplővé lépett elő nála a fény, mely zuhatagként borítja be a meztelen testeket, szinte metafizikus szférába emelve őket. A luminizmus, bár változó formában, de végigkíséri egész pályáját, a kezdetektől a késői képekig. Ez a lassan megtalált belső sugárzás, mely tört színeiből és feketefehér lapjairól árad, nemcsak művészi eszköz, de mondanivalójának legfőbb közvetítője lett. Emberi lényege, életfilozófiája fogalmazódott meg e fénnyel átitatott világban, ahol az ember, állat, tárgy a realitás fölé emelkedik, átlényegül. E rövid dolgozat nem ad módot a teljes rézkarc oeuvre módszeres áttekintésére, ezért e gazdag anyag legfontosabb csomópontjait szeretném felvázolni. A kezdetek klasszicista irányultsága után, Zebegénybe költözésével fokozatosan átalakult művészete. Megtalálta azt a helyet, mely legjobban megfelelt elgondolásainak, egy új, sajátos hangú művészet született meg itt. 205