Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)
Művészettörténeti szekció - Verba Andrea: Ja-Ko-Tánia, avagy a mágikus művészet jelenvalósága
ta, amely az anyag belső formáló erőinek továbbvitelén, a természet munkájának folytatásán alapult." 1 * Csutoros szikár vonalú szobrait ehhez képest inkább valamely mélyről fakadó, nehezen fékezhető, belső indulat feszíti, a szobor végtére is ezt a már-már mitikusnak tűnő belső erőt kanalizálja. Szobrai kevésbé természetközeliek, tájba helyezett objektumai is inkább az építészettel tartanak rokonságot, nyitottságuk ' az adott térre nyitott konstruktív szerkezetben valósul meg. Samu maga legszívesebben „alternatív"-nak nevezte művészetét, 19 mely a természet fragmentumait, a paraszti kultúra formavilágát és az avantgárd hagyományait egyaránt magába ötvözte. Samu Géza műveit Keserű Katalin Walter Pichler a prehisztorikum primitív formavilágát megidéző alkotásaival állítja párhuzamba. 20 Míg Pichler madárfigurái Samu szobraival, addig az osztrák művész más munkáiban például a koponyaforma, vagy az építészeti teret műveibe integráló szemlélet Csutoros műveivel rokoníthatók. Ugyanakkor Pichler totemszerű fémplasztikái ridegebb, nyersebb, személytelenebb világot tárnak fel, mint az alapvetően növényi anyagokkal, s azok közt is leginkább a fával dolgozó Samu és Csutoros munkái. Bukta Imre „mezőgazdasági művészete" bár jórészt a paraszti létforma tárgyi elemeiből építkezik, már nem hisz e formák mítoszteremtő erejében. „Bukta szigorúan a tényekhez ragaszkodik, egyfajta paraszti józanság, pontos humor, kemény, már-már önsanyargató munkatempó és konokság jellemzi. Szemérmesen kerüli a transzcendenciavágyakat jelző megnyilvánulásokat.. ." 2I Egy évtizeddel korábban, a 60-as évek végén, a 70-es évek elején a festők közül főként Keserű Ilona, Bak Imre, Schéner Mihály korai alkotásai jegyeznek hasonló érdeklődést a paraszti kultúra iránt. Schéner korai bábszerű figurái, a festménybe applikált részletek annak a szürrealisztikus, lírai hangvételnek folytatói, amely korábban Tóth Menyhért vagy Anna Margit oly végletesen különböző, és mégis egy tőről fakadó festészetét jellemezte. Bak Imre képei a megtalált motívumok jelszerûségét, a rendszer törvényszerűségeit elemzik. Keserű Ilona számára a balatonudvari sírkő motívuma jelent olyan kiindulási pontot, amellyel hosszú éveken át azonosulni tud. Csutoros szobrászatával rokon vonásokat a festészet területén leginkább talán Keserű vásznai mutatnak. Ismétlődő, hullámzó vonalai, vászondomborításai, erőteljes színei térteremtő erővel rendelkeznek. Munkáiban a balatonudvari sírkő zárt formája vitális energiákkal telítődik, a vibráló feszültség monumentálissá növeli az i alakzatot. Villányban az alapmotívumot kibontva hatalmas kőbordákat épít (1971-72), az ívelő forma mintha a földnek adná vissza, ami a földből vétetett. Makovecz Imre és Mezei Gábor közös munkájában, a faikasréti ravatalozó középső teimében (1975-77) az emberi mellkas bordáit idézve egészen hasonló formát állít a térbe. Ezek az elemi formák ismétlődésére, belső ritmusokra épülő művek olyasféle határterületek bejárására vállalkoznak, mint jóval korábban Rippl-Rónai József Alföldi temető с képe. Az alkotást bizonyos értelemben monotónia, szinte ornamentumszerűen megjelenő forma, ugyanakkor konstruktív szemléletmód, megépítettség, egymásra rétegződő szimbolikus tartalmak jelenléte jellemzi. 171
