Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Művészettörténeti szekció - Mazányi Judit: Egy, a Szentendrei Művésztelepre vonatkozó, 1930-as évekbeli dokumentum értelmezése

tak",

12 továbbá a ma néha-néha felbukkanó és a telep kezdeti éveinek állapotát szintén idealizálóan értékelő szándékokat. Más forrásokkal egybevetve a megállapítások hitelességét nincs okunk kétségbevonni, az azonban bizonyos, az olykor semleges tények is erős pejoratív hangsúlyt kapnak. Például Jeges nem hanyagságból vagy érdektelenségből nem tartózkodik huzamosabb ideig a telepen, hanem azért, mert ösztöndíjat kap 1931 és 1933 közöt.

13 A pénzügyi elszámolásokra utaló megjegyzések ma már pontosan nem bizonyíthatók, az SZFM Adattárában őrzött, pár elszámolás azonban nem kis mértékű nagyvonalúságra utal.

14 Rózsának a telepen uralkodó „léha" erkölcsökre utaló kritikáját tökéletesen alátámasztják Bánovszky Miklós, Kántor Andor, Onódi Béla

15 visszaemlékezéseiben felbukkanó, kedélyes anekdoták. Nehéz eldönteni, hogy ennek mértéke Szentendrén sajátosan meghaladta-e a polgári társadalom által a bohém művészekről kialakított kategória még elfogadható kereteit. Rózsa Miklós tehát elég pontos információkkal rendelkezett a telep és az iskola ügyeiről, de vajon honnan származtak információi? Egyik fonása Kántor Andor ma már hiányzó levele volt. Feltehetően személyes beszélgetések sora adott alapot véleményének megfogalmazásához. A tanúként megidézett személyek közül Aba Novákon

16 kívül mindenki valamilyen minőségben megfordul a telepen: tanárként, növendékként, vendégként, többségük 1929-től nem is egy alkalommal. Bizonyosnak tűnik, hogy Wellisch Margittal (akinek a nevét rosszul írja Rózsa) valamint Kelemen Emillel, Tróján Alfonzzal valamint Czimra Gyulával (akiknek a címét nem tudja) személyesen nemigen beszélhetett. Az alapító tagok közül egyedül Paizs Goebel neve tűnik fel, a meghívott tanárok közül pedig Herman Lipóté. Amennyiben a neveket akkoriban készült alkotásaik felől vizsgáljuk, elég tarka képet kapunk. így arra a következtetésre juthatunk, hogy nem művészi elképzelések vagy stílusbeli ideák azonossága mentén születik a névsor, hanem inkább személyes, egzisztenciális érdekellentétek megnyilvánulását mutatja. Bár számos pont további vizsgálódás tárgyát képezheti, annyi mégis megállapítható, hogy a telep 1932-ben a külső nehézségeken túl mély belső válságon esik át, és az idea szintjén megfogalmazott, eredeti célkitűzésektől egyre távolabb sodródik. A különböző visszaemlékezésekben is feltűnik ennek a válságnak a nyoma. Csak példaként említek néhányat. Turcsányi Erzsébet írja: „Az 1932-es év nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, sőt aránylag súlyos nehézségeket hozott a szentendrei művésztelep életébe."

17 Bánovszky lakonikus megjegyzése is erre utal: „ATársaság tagjai között ellentétek támadtak."

18 A kutatás pillanatnyi stádiumában az nem állapítható meg, hogy a közölt Rózsaféle memorandum kirobbantója vagy következménye volt-e a telepen belül már húzódó ellentéteknek. Rózsa Miklós reorganizációs terve több más mellett, további bizonyíték lehet azokra a korábbi feltételezésekre, amelyek a régi művésztelep létrejöttében elsődleges szerepet juttatnak a letelepülők egzisztenciális biztonságkeresésének. 152