Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Néprajzi szekció - Novák László: Alföldi mezővárosok jogállása

Sztáray, 1818-ban gróf Aspremont), végül 1820-ban maga a legnagyobb földesúri család, a gróf Keglevich is megvált körösi birtokától. Ezzel egyidejűleg történhetett meg az önmegváltás, a redempció. A szabadalmas jogi állapotot a város szabályrendelet gyűjteménye szentesítette, amelyet 1817-ben készítettek el, s maga Pest vármegye is megerősítette a következő esztendőben, 1818-ban.

7 Az armalista nemesekből álló magisztrátus által irányított jobbágy közösség, a mezőváros különleges jogi helyzetbe került. Jóllehet a mezőváros anyagi ereje lehetővé tette az önerőből történő megváltakozást, jogi értelemben aTripartitum érvénye szerint, incapacitas alapján a körösi cívis társadalom nem válhatott tulajdonossá. Ezt kihasználva néhány földbirtokos család, megtámadta Nagykőrös birtokszerzésének jogosultságát, semmissé kívánva tenni a már megkötött adásvételi szerződéseket. Ok akarták tényleges uralmuk alá vonni a mezővárost. A compossessorok - köztük a Nagykőrösön lakó Gombayak, Baliák - törekvése ennek ellenére sem vezethetett eredményre, mivel képtelenek voltak kárpótlást fizetni a városnak, illetve megtéríteni mindazon kiadásokat, amelyeket a város évszázadokon át a földesúri jav акта költött s fizetett ki hatalmas összeget. A város megőrizhette továbbra is szabadalmas állapotát, s a vezetői, közöttük a kitűnően képzett jogász, Bakos Ambrus tiltakoztak az incapacitas ellen, amely birtokképtelenséggel sújtotta a cívis társadalmat, a jobbágy közösséget. Ennek is betudható, hogy - közvetlen az 1848. március 15-i forradalom előtt - a mezőváros vezetése elvetette a szabad királyi városi státus elnyerésének gondolatát, mivel az is feudális intézményrendszer, s ők az amerikai mintájú, demokrácián nyugvó államberendezkedést, polgári fejlődést tartották szükségesnek.

8 Kecskemét mezőváros sok rokon vonást mutat Nagykőrössel. Itt sem alakult ki a jobbágy telekszervezet, szabad földhasználat maradhatott érvényben. Az autonómiája azonban csorbulást szenvedett azáltal, hogy erős volt a földesúri befolyás. Jóllehet, a reformátusok és római katolikusok egyaránt tagjai lehettek a magisztrátusnak, ám a főbíró megválasztásában a földesúr akaratát érvényesítette. A Koháry grófi család közvetlen ellenőrzése alatt tartotta a mezővárost, gyakorolva földesúri jogait (pl. 1702től a pallosjogot is gyakorolta). Úríszék működött Kecskeméten, amely a mezővárosi tanácsnak - mint joghatóságnak - első fokú feljebbviteli hatósága volt, s amely hatalmával befolyásolta a magisztrátus tevékenységét.

9 Kecskemét területi integritása épségben maradhatott, nem alakult ki a jobbágy telekszervezet, cenzuális viszony jellemezte a földesúr-jobbágy közti kapcsolatot. A legnagyobb földesúr, a Koháry-Coburg família nem a mezőváros törzsterületéből alakította ki sajátkezelésű birtokát, hanem a pusztákon. Szent Lőrinc és Vacs maradt földesúri kézen. A XIX. század elején Kecskemét is megszerezte a földesurainak birtokrészeit. Megalkották a mezővárosi szabályrendeletek gyűjteményét, amely 1834-ben készült el. Míg a körösiekét jóval korábban, a vármegye hagyta jóvá, mint közvetlen felső halóság, úgy a kecskemétiekét előbb az úriszék clé, s csak utána terjesztették a vármegye színe elé.