Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)
Művészettörténeti szekció - Bodonyi Emőke: Huszadik századi falképek a szentendrei Keresztelő Szent János plébániatemplomban
Az olasz Novecentot - mint Gerevich Tibor rámutatott - általában az olasz művészet neoklasszicista irányzatával szokták azonosítani. 43 Az olasz neoklasszicizmus a többi kortárs olasz művészeti irányzattól jól megkülönböztethető jellegzetes eszköztárat alakított ki, amely elsősorban Casorati, Oppi, Carena és Fúni művészetében tanulmányozható. A neoklasszicizmus a klasszicizálás tágabb értelmezésével ugyanakkor az ókori klasszikus művészet és a reneszánsz kompozíciók és formaideálok érvényesítését is magába foglalja. A magyar művészek számára az olasz Novecento egyrészt az előbb említett olasz művészek által képviselt neoklasszicista stílusélményt, másrészt sajátos interpretációját jelentette az itáliai művészettörténeti korszakoknak. Míg azonban a múltba fordulás az olasz művészek számára egyfajta nemzeti érzéssel telítődött, addig a magyar művészek számára ez a keresztény tematikához jobban illeszthető stílus, elsősorban a reneszánsz művészet tanulmányozását és asszimilációját eredményezte. A magyar művészetben is érzékelhetőek voltak a Novecentotól függetlenül annak kiinduló problémái: értékkeresés, a hagyományok felvállalása, az avantgárd szélsőséges irányzataitól való távolságtartás. Ilyen Szőnyi István és festőtársainak húszas években kialakult klasszicizmusa, amely révén a rajzvonal és az erőteljes plasztikai formák váltak elsődleges kifejezésben eszközzé. Lyka Károly hívta fel először a figyelmet a Szőnyiféle klasszicizmus és a római ösztöndíjasok Novecento élményének stiláris rokonságára. 44 Nem véletlen tehát, hogy a hazai olasz orientációjú neoklasszicizmus több szálon kapcsolódott a húszas évek eleji, Szőnyiék által képviselt Árkádia-festészethez. A harmincas évek első felében, éppen a plébániatemplom kifestésének idejében Szentendrén is érzékelhető az olasz neoklasszicizmus, Casorati és Oppi művészetének befolyása, és emellett Szőnyiék Árkádia-festészetének utóhatása, ezzel egy időben pedig olyan archaizáló tendenciák is kibontakoztak, amelyek tudatosan vállalkoztak a megelőző művészettörténeti korszakok felidézésére akár kifejezésmódban, akár tematikailag mint a szentendrei plébániatemplom falképein. 45 A szentendrei plébániatemplom kifestésében résztvevők művészetének a harmincas évek első felére eső periódusára meghatározó, hogy a kortárs olasz művészet befolyását reprezentáló festményekkel egyidőben készülnek a konzervatívabb felfogású biblikus, történeti, reneszánsz hangulatú kompozíciók. Valamennyien tanulmányozták a múzeumi anyagokat nemcsak Olaszországban, hanem tanulmányútjaik során érintett nagyvárosokban is, Párizsban, Münchenben. 46 Ebből a műveltségből táplálkozik a művészetükben is tetten érhető archaizáló készség. Stíluskritika A plébániatemplom kifestésének első szakaszában készült képeken egyaránt megfigyelhető a világos színezés, a kompozíciók áttekinthető felépítése, a centrális, lineáris perspektíva alkalmazása. Ezek a kifejezésbeli eszközök nemcsak formai előképeket 141 :