Korkes Zsuzsa szerk.: Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 4., Szentendre, 1997)

Néprajzi szekció - Molnárné Hajdú Margit: Az újszülött családi és egyházi befogadása Nagytarcsán

óvására, segítésére vonatkoznak. Az egész gyülekezet ezt állva hallgatja végig és hasonlóan segítséget ígér az új egyháztagnak. Az egyházi énekek is keresztelesi vonatkozásúak. Nagy gyakorisággal a szertartás után - amely az istentisztelet elején történik, - hazaviszi a keresztanya, a keresztapa és a bába a gyermeket, a családtagok viszont ott maradnak és általában úrvacsorát is vesznek. A lelkésznek, - és az egyházközség javára is - a keresztanya ad pénzt. Nem meghatározott összeget, hanem akarata és anyagi helyzetétől függő mennyiséget. A templomból hazamenet is a keresztanya viszi a babát. Hazaérve „Pogányt vittünk, keresztyént hoztunk!" köszöntéssel adja át az apának,

28 aki az anya ágyára teszi, majd a bölcsőbe fekteti. Ha hamar jött az előző után az újabb gyermek, és még nem üres a bölcső, az újszülöttet egy kisteknóbe fektetik, szalaggal lekötik, az asztalra teszik. Ezután már jöhetnek a látogatók. A keresztszülők, miután átadták a kereszteltet, hazamennek. Az ünneplő háznál már készülőben van az ebéd, amelyet a szülőanya rokonai: anyja, vagy anyósa, nővére - amelyik vele lakik- készít el. A gyermek anyja ebben nem segítkezik, mivel egyesek szerint a keresztelőig, mások szerint az egyházkelőig dolgoznia nem szabad. Esetenként gyenge és nem is tud. Az ebéd elkészültével a gyerek apja elment a komákért. Ok ugyanis akkor jöttek vissza ebédre, ha ilyen módon is hívták őket. A többi meghívottért a bábát küldték. A keresztanya természetesen nem jött üres kézzel. Sült húst és süteményt hozott: mákos rétest, rurkát, herókát.

29 Ezt a századelőn is illett vinni a keresztelői lakomához való hozzájárulásként. Az idő haladtával azonban az anyagi helyzetük függvényében bővült, a húsok, sütemények sokféleségét illetően. A fent leírtak a helyi süteményspecialitások. Napjainkban már egyéb házilag készített tésztákkal és cukrászsüteményekkel bővült a hozott és az ünneplő háznál sütött-főzött menü. A keresztanya által hozott ételt is felkínálták. Természetesen bor is került az asztalra. Ujabban sört, édes pálinkát és üdítő italokat is szolgálnak fel az ebédnél. Az ünnepség a keresztelő napján azzal záródott, hogy a keresztanyától a keresztlány arany fülbevalót kapott, a keresztfiú pedig annyi pénzt a pólyába, amennyit az arany fülbevaló ért. Amikor a keresztszülők hazamentek, kosarukat - amiben a sok ételt hozták, - nem kapták vissza üresen, hanem a szőttes-hímzett szalvéták alá, a háziak által készítettekkel telerakták. A bába a lakomán fővendég volt.

30 Ehhez mérten szolgálták ki az ebédnél, és másnap nagy kosár kóstolót vittek a lakására. A szülőanyát az egy házkelőig,

3I a „vacka"-ig, „áldásig" tekintik gyermekágyasnak. Utána már dolgozhatott, vizet is húzhatott anélkül, hogy „bebogarasodna"

32 a kút. A keresztelő utáni napokban ünneplőbe öltözött a szülőanya,

33 és a bába kíséretében elment a templomba, ahol a lelkész az anya fejére teszi a kezét, imádkozik és áldás szöveget mond. Ettől kezdve az anya a régi, megszokott életét élheti. Még 1950-ben hétköznapi istentisztelet után ment a menyecske egyházkelőre. A későbbi években, 104