Asztalos István szerk.: Múzeumok Pest megyében(Pest Megyei Múzeumi Füzetek 3., Szentendre, 1996)

Szentendre - Szabadtéri Néprajzi Múzeum

SZENTENDRE sorozat indult 1992-ben (Cseri Miklós szerkesztésében), mely sorozat a múzeumban felépülő műhelyek és a bennük végzett mesterségek monografikus feldolgozásáttűzte ki célul (tímárműhely-tímárság). A múzeum kiadja a TÉKA című periodikáját, mely a szabadtéri múzeumi belső élet, a műhelymunkák eredményeit ismerteti meg a szakmai közvéleménnyel. A néprajzkutatók és építészek tollából ezen kívül még számtalan önálló kötet, illetve tanulmány látott, s lát folyamatosan napvilágot. A műemlékvédelem reprezentánsaival, illetve a népi építészet más kutatóival való szorosabb kapcsolattartás érdekében állandó szervezője a BÉKÉS-i tanácskozások című rendezvénysorozatnak. A művelődési és közoktatási miniszter megbízása alapján a Szabadtéri Néprajzi Múzeum ellátja a hazai regionális szabadtéri gyűjtemények és tájházak folyamatos szakfelügyeletét. Állandó kiállítások 1. Felső-Tiszavidék tájegység: Három erdőháti parasztporta és egy kisnemesi család épületegyüttese, továbbá református templom (Mánd, 1790), harangtorony (Nemesborozva, 1 794), szárazmalom (Vámosoroszi, 1846) és református temető. 2. Mándoki görög katolikus templom (1670): XVIII. századi ikonosztázionnal, cintermében 18 faragott sírjellel. 3. Református kőkért: 25 db faragott-festett sírjellel (Vértes hegység). 4. Kisalföld tájegység: Nyolc parasztporta gazdasági épületekkel, közülük a legkorábbi lakóház 1736-ban épült (Rábcakapi), a legújabb 1907-ben készült (Ásványráró). A rábaközi gazdaházat 1 874-ben építették (Bogyoszló), míg a horvátok lakta házat 1841-ben készítették (Und). Az épületcsoportot fogadalmi kápolna (1842) egészíti ki, amit mosonszentjánosi németek építtettek. A két, ipartörténeti szempontból is jelentős építményt a XIX. század elején emelték (kovácsműhely: 1812, illetve tiprómalom: 1805. Az uradalmi szőlőprésszínben lévő végorsós sajtót 1699-ben faragták. 5. Nyugat-Dunántúl tájegység: Az építménycsoport kiemelkedő boronafalú lakóházát Szalafőről telepítettük át, s archaikus berendezése az 1860-as évek tárgyi világát idézi. A szentgyörgyvölgyi lakóházat kisnemesek lakták, a kondorfai ház szobáját tanteremként használták, míg a rédicsi gazdaházban temetés előtti állapotot mutat a berendezés. A bagladi lakóház kamrájában vakok ré-43-