Asztalos István szerk.: Múzeumok Pest megyében(Pest Megyei Múzeumi Füzetek 3., Szentendre, 1996)

Szentendre - Vajda Lajos Emlékmúzeum

SZENTENDRE VAJDA LAJOS EMLÉKMÚZEUM 1979-ben a Kulturális Minisztérium megvásárolta a művész özvegyétől, Vajda Júlia festőművésztől a hagyaték egy részét, és 1980-ban 100 alkotást a Ferenczy Múzeum tulajdonába adott egy később létesítendő emlékmúzeumban történő bemutatás céljából. A kétszintes lakóépületet 1982-ben sajátították ki. Az átalakítás tervezője Száva Pál, a szentendrei Városgazdálkodási Vállalat Tervező Csoportjának építésze volt. A kiállítást Mucsi András és M. Várhelyi Vanda művészettörténészek rendezték, 1986. december 22én nyílt meg. 1991-ben Vajda Lajos munkái az emeleti részre kerültek Kiss Joakim Margit művészettörténész rendezésében, míg a pincében Mazányi Judit művészettörténész rendezett állandó bemutatót az Európai Iskola elnevezésű művészcsoport szentendrei mestereinek munkáiból. A képi gondolkodás területén Vajda Lajos (1908-1941) forradalmian új dimenziókat nyit a magyar képzőművészetben. Szellemi érlelődésének színhelyei: Szerbia, Szentendre, a budapesti Képzőművészeti Főiskola, Kassák Munka-köre és 1930-34 között Párizs. Néhány korai, kubista szerkesztésű csendélet, városkép és konstruktivista kompozíció után Párizsban fotómontázsokat készít. (I. terem) Hazatérve a szintetikus kubizmus tanulságait hasznosító csendéleteket alkot. 1935-36-ban Korniss Dezső festőművésszel beszélgetve - Bartók és Kodály munkásságát példaként tekintve - megszületik az ún. szentendrei program, melynek lényege a közvetítés múlt és jövő, keleti és nyugati gondolkodás között, szintézis teremtés különböző kultúrkörök metszéspontján. Szentendrén és környékén végzett motívumgyűjtő körútjaikon Vajda és Korniss a népi kultúrákban töredékeiben még élő ősi világképet kutatták. Vajda a montázs elvére épülő konstruktív szürrealista módszerrel a jelekké egyszerűsített hétköznapi és szakrális tárgyakat sokszor népi motívumokkal szerkeszti egységbe, s ezzel a megismerés új nézőpontját kínálja fel. A program egy régió vizuális identitástudatának, egyben a modern, európai léptékkel is mérhető magyar képzőművészetnek a megteremtését célozta meg (II. és III. terem). A megszerkesztett és ezáltal birtokbavehető világ ideájától Vajda 1937 táján a fasizmus és a sztálinizmus árnyékában búcsúzni kényszerül. Elindul magányos útján, hogy a lélek mélységeiben kapjon választ kínzó kérdéseire. Útját humánus arcukat rémmé maszkírozó figurák, gyilkos fogakat eresztő növények, soha nem látott tájak kísérik, míg el nem érkezik utolsó nagy szénrajzaihoz, amelyekben a kavargó ősállapotú struktúrákat elemi erők kényszerítik formába, ahol a véletlen a törvényszerű (IV. terem). -37-