Asztalos István szerk.: Múzeumok Pest megyében(Pest Megyei Múzeumi Füzetek 3., Szentendre, 1996)
Százhalombatta - Matrica Múzeum
SZÁZHALOMBATTA MATRICA MÚZEUM Százhalombatta az északi Mezőföldön, a Duna jobb partján elhelyezkedő település. Területe: 28,07 km 2 , lakóinak száma: 16.482 (1990). Évszázadokon keresztül három falu - Százhalom, Báté falu és Báté puszta - jelentette a mai város területét. Mai nevét 1903-ban kapta, de hármas tagoltságát megőrizte: a mai Óváros a középkori Százhalom falu, mely az őskortól folyamatosan lakott, nevét a vaskori halmokról kapta, melyek Hallstatt-kori tumulusok. A "száz halom" elnevezést már Anonymus is használta latin nyelvű krónikájában - centum montes. A középkori Báté falu Dunafüreden a római Matrica kőtábora körül terült el, templomát és templom körüli temetőjét 1995-ben Kovács Péter találta meg. A templom a XII. századtól a törökkorig állt. Báté puszta a mai Újtelep, Pannónia puszta helyén volt. A falvak fejlődését a kedvező földrajzi környezet által biztosított naturálgazdálkodás és a halászat határozta meg. Jelentősebb népesség növekedést jelentett a XVIII. századi szerb betelepedés, 1750-ben épült ortodox templomuk, mely műemlék jellegű épület. Jelenleg kb. százra tehető a szerb nemzetiségűek száma az Óvárosban, nyelvüket, hagyományaikat őrzik és ápolják. A város legújabbkori fejlődését a 60-as években megkezdett iparosítás indította el, ekkor kezdődött a hőerőmű és a kőolaj-finomító építése. Ennek következtében épült fel a két nagyüzem között az újvárosi lakótelep, mely több ezer családnak ad otthont. Százhalombatta 1970-ben kapott városi rangot. Százhalombattán már a 70-es évek végére megfogalmazódott az igény egy Helytörténeti Gyűjtemény létrehozására. A kőolaj-finomító (DKV, ma MOL RT.) területén folyó építkezések során rengeteg régészeti lelet került napvilágra, elsősorban a római korból, de volt köztük bronzkori és középkori anyag is. A leletmentő ásatásokat a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának régészei végezték több éven keresztül, a leletek Szentendrére és Ceglédre kerültek. A véletlen folytán, vagy magángyűjtők "szorgos munkája" során napvilágra került leleteket viszont a helyi lokálpatrióták próbálták megmenteni. Ők alakították meg a Matrica Honismereti Szakkört Ferenczi Illés vezetésével az Erkel Ferenc körút 6. sz. alatti ház alagsori helyiségében. Itt őrizték az őskori edényeket, vaskori fibulákat, római köveket, pénzeket, továbbá a néprajzi és helytörténeti vonatkozású tárgyakat. A szakkör tagjai közül Ferenczi Illés, Hetves Józsefné és Sebestyén József aktív gyűjtőmunkát végzett a településen, rendszeresen részt vettek különböző néprajzi és helytörténeti pályázatokon, ahol komolyabb helyezése-129-
