G. Móró Csilla szerk.: Blaskovich emlékkönyv(Pest Megyei Múzeumi Füzetek 1., Szentendre, 1993)
Moskovszky Éva: A Blaskovich Múzeum üveg- és porcelán tárgyai
MOSKOVSZKY ÉVA A Blaskovich Múzeum üveg- és porcelán-tárgyai Az üveg- és kerámiatárgyak, mint lakás- és vitrindíszek, összességükben is gyönyörködtetnek, de ha egyenként szemléljük őket, úgyszólván mindegyiküknek sajátos történeti, iparművészet-történeti mondanivalója is van. Hiszen éppen ezért tartották érdemesnek őket arra a Blaskovich család tagjai, hogy megszerezzék őket. Számra nézve kicsiny csoport az üvegeké, de néhány érdekes, Magyarországon ritkábban előforduló darabot mutat fel. Két, tizennyolcadik századbeli üvegkehely formai sajátosságai alapján közelebbről is meghatározható: a Berlin melletti potsdami üveghutából származnak. Bár a huta 1735-ben csődbe ment, a rengeteg elárverezett, díszítetlen üvegedényt még egy évtizeddel később is felhasználták berlini üvegmetsző műhelyek. Az egyik darab tölcsér alakú, rajta köszörült dísz: medalionban férfialak és egy német vers. 2 (ХТЛ/24-а színes kép) A másiknak vaskos baluszteres szára van, a kupán FR monogram, fölötte választófejedelmi korona, ez utóbbi két oldalán a mester szignatúrája és az 1743-as évszám. (Xm/24-c színes kép.) A monogram feloldása: Fridericus Rex, azaz П. Nagy Frigyes brandenburgi válsztófejedelem és porosz király. Érdekes története van annak a 18. századi üvegkehelynek, 4 amelybe kétfejű sasos címert metszettek bele. Eredeti tulajdonosa Blaskovich Pál tábornok (+1803) volt. A negyvennyolcas szabadságharc után Blaskovich Gyula, akit Kossuth 1849. V. 9-én Heves megye főispánjává nevezett ki, csak címerével befelé fordítva engedte betenni a vitrinbe a családi ereklyét. Ehhez tartotta magát fia, ifjabb Blaskovich Gyula is. (ХШ/24-b színes kép.) Egy üvegpoharat al8. század második feléből Ámor figurája díszít és vésett címer, Fortitudini felirattal. Egy zománcfestéssel díszített ónfoglalatú üvegbutykos a 18. század végéről vagy a 19. század elejéről készülhetett Tirolban, de egy dunántúli üveghutában is. 6 Az ilyesfajta népies üvegek kora nem határozható meg egészen pontosan, mert a barokk díszítmények még a múlt század első évtizedeiben is éltek. Ivóedény céljaira Európában mindig is jobban kedvelték a fehér, jobban mondva színtelen üveget, amelyen át a bor színe látható. A 18. században az európai díszüvegek legnagyobb része is színtelen üvegből készült, csiszolt, vésett, köszörült, dísszel, esetleg aranyozással vagy zománcfestéssel díszítve. Anyagában színezett üveget, így rubinüveget is, Velencében már a 16. században ismertek a rubinüvegek a 18. századtól kezdve porosz, sziléziai és cseh díszüvegei - emlékpoharak, vitrindíszek - sokszor utánozták az áttetsző, vagy átlátszatlan (opak) drágaköveket, féldrágaköveket, a márványt, alabástromot. Hyen, nagy felületekben csiszolt, monogrammal díszített - minden bizonnyal cseh eredetű topázüveg található a Blaskovich-gyűjteményben is 7 (37/a kép). Egy finom arany indadíszítésű, metszett alabástromüveg talpas poháron a „Parádi emlék 1845" felirat látható. Stílusban a korabeli cseh díszüvegeket követi, a színvonala is vetekedik azokéval. 8 A parádi gyár a különböző igényű megrendelőrétegek számára kivitelben, technikában egymástól nagyon eltérő üvegárut készített. Az egész 19. század folyamán divatosak voltak a fürdői emlékpoharak, és természetes, hogy a parádi üveghuta a helybeli gyógyfürdő vendégei között is keresett vevőközönséget. - Egyszerű külsejű az a színtelen