G. Móró Csilla szerk.: Blaskovich emlékkönyv(Pest Megyei Múzeumi Füzetek 1., Szentendre, 1993)

H. Takács Marianna: A Blaskovich Múzeum képgyűjteménye

H. TAKÁCS MARIANNA A Blaskovich Múzeum képgyűjteménye Műtárgyak, elsősorban képek és szobrok gyűjtése mindennapi tevékenységnek számított Magyarországon is az 1800-as évektől kezdve egészen a második világháborúig. Kellett hozzá erőteljes polgári vagyonosodás, szellemi érdeklődés, a főnemesi, nemesi példaképek széles körben való terjedése. Az igényes otthon festményekkel, szép bútorokkal, művészi fokon elkészített iparművészeti tárgyakkal való berendezése hozzátartozott az úri élethez. Ha még műértés, műtárgyak iránti érdeklődés, jó ízlés és művészeti körökben, műkereskedésekben és a fővárosban rendezett nagy árveréseken való rendszeres forgolódás is jellemezte a nemesi kúria lakóját, akkor az életmód fontos keretévé vált a szépen berendezett lakóhely. Maga a társadalmi élet, mind a fővárosban, mind vidéken, bizonyos kényszert is jelentett. Ami a 17. században a várkastély lovagtermében az ősök galériája, a flandriai, olasz vagy francia gobelinekkel teleaggatott ebédlőterem, az a 18-19. századi kisnemesi, polgári otthonokban a képekkel, szobrokkal berendezett szalon, úriszoba és a nagyobb vendégjárás kényelmes elhelyezésére alkalmas ebédlő. À képzőművészeti díszt először a családtagok arcmásai alkották. Később, már a 19. században, a kastélyt, kúriát körülvevő kert egy-egy ügyesen megfestett látképe jelentette. Sokszor családtagok dilettáns próbálkozásait, a múlt század végétől gyakran, vándorfestők fényképek után készített, ügyetlen alkotásait is bekeretezik és a falakra kerülnek. Ilyen körülmények között alakult a tápiószelei Blaskovich kúria képzőművészeti gyűjteménye is. A törzsanyagot 17-19. századi szélesebb körben ismert európai festő nevével ellátott alkotás, családi képek, egyszer-egyszer kiemelkedő magyar mesterektől, máskor vándorpiktorok fénykép után másolt festményei, vadászkalandot megörökítő „pillanatkép" alkotja. Később, amikor a Blaskovich fivérek, György és János az 1906-ban Tápiószelén épült kúriába költöztek, árveréseken és budapesti műkereskedőknél gyarapították a lassan kollekcióvá alakuló képgyűjteményt. Értékes adatok, részben a képzőművészeti gyűjteményt tudatosan gyarapító Blaskovich György és János feljegyzései tanúskodnak az együttes keletkezésének körülményeiről. Öröklések, oldalágak kihalása folytán, az első világháborút követő pénzügyi manőverek, birtokeladásból származó pénzek értékének megőrzését célzó vásárlások eredménye a ma többszáz képzőművészeti alkotást magába fogadó Blaskovich Múzeum. Ez a finom ízléssel berendezett kúria mai állapotában is azért mondható szinte egyedülállónak az országban, mert csaknem hiánytalanul megőrzött egy, a „békebeli békében" keletkezett nemesi otthont. Hiszen a magyarországi, de nem csak magyarországi kastélyok, kúriák, nagypolgári otthonok berendezését tönkretette a két világháború. A második világháború és a megszállások különösen nagy károkat okoztak. Elkezdték a németek, folytatták az orosz csapatok és kivette a részét a rombolásból, fosztogatásból a helyi lakosság is. A régi tulajdonosok elmenekültek; elhurcolták, a politikai események folytán erőszakkal elűzték őket, és a gazdátlan otthonok ebek harmincadjára kerültek. Igazi ritkaság az olyan, szinte változatlanul a régi berendezést fenntartó nemesi lak, mint a két Blaskovich fivér bátorságának, elszántságának köszönhetően fennmaradt és a 19. századi berendezési szokásokat megőrzött tápiószelei kúria.