G. Móró Csilla szerk.: Blaskovich emlékkönyv(Pest Megyei Múzeumi Füzetek 1., Szentendre, 1993)
G. Móró Csilla: A Blaskovich Múzeum története 1952–1992
184 G. MÓRÓ CSILLA: A BLASKOVICH MÚZEUM TÖRTÉNETE 1952-1992 A múzeum működése A múzeum alapvető feladata a kulturális javak megőrzése, ennek az örökségnek a gondozása: a kultúrateremtés, vagyis a tudományos kutatás és gyűjtés; végül pedig a kultúraközvetítés, vagyis a múzeumok anyagának és a kutatások eredményeinek közzététele. A múzeum olyan kulturális intézmény, aminek funkciója egyaránt kapcsolódik a kulturális élet két szférájához: a tudományhoz és a közművelődéshez. Működését e két irányvonal egyensúlya határozza meg. A múzeumi gyűjtemény olyan nyersanyagbázis, melynek őrzése, gyarapítása, feldolgozása az intézmény tudományos feladatkörébe tartozik. A Blaskovich Múzeum - működési engedélye szerint - régészet, néprajz, helytörténet, képző- és iparművészet tárgykörében őriz és gyűjt anyagot. Az engedélyben foglaltak megvalósulásának tárgyi, személyi és szervezeti feltétele van, ami az idők folyamán többször változott. A törzsanyagot képező Blaskovich hagyaték -jellege miatt - kevéssé gyarapítható. Nem a családhoz kapcsolódó tárgyak vásárlására sem pénzügyi, sem szervezeti lehetőség nincs. Intézményünk alapvető tudományos feladataként a múzeumi anyag szakágak szerinti nyilvántartása, leltározása már 1967-68-ban megtörtént. A további feldolgozást segítette elő az állandó kiállítás tárgyfotóinak 1979-től kezdődő beleltározása. A teljes rendezettséghez szükséges kartonozás - az igazgatók személyében bekövetkezett többszöri változás miatt - szakaszosan, a 80-as évek második felére valósult meg. A múzeum - mindenkori feldolgozó munkája mellett - tudományos kutató tevékenységnek is teret ad. 1967 és 77 között régészeti, 1983-tól pedig történeti kutató munka is folyik az intézményben, aminek eredménye publikációk és kiállítások formájában jelenik meg. A múzeum társadalmi nyitásának szükségessége, vagyis a közművelődési munka felvállalásának igénye az 1970-es évektől egyre erőteljesebbé vált. A múzeumi munka látványos területe a közművelődési tevékenység, aminek alappillére a kiállítás. Az 1969-től látható állandó tárlat a Blaskovich-gyűjteményt mutatja be. Sajátos szerepet tölt be az intézmény közművelődési munkájában az időszaki kiállítás. Az 1970-es évek első felében a Blaskovich hagyatékból rendezett és a múzeumi központ vándortárlatai dominálnak. Az évtized közepétől már a történeti évfordulókhoz kötődő, nevelő és ismeretközlő, valamint a kortárs művészeti mestereit, műhelyeit megismertető bemutatók teszik változatossá kiállítási profilját. Hagyománnyá vált, hogy minden évben legalább egy Pest megyében élő alkotó bemutatkozására lehetőség nyílik Tápiószelén. A hivatásosok mellett a Tápió mente amatőrés népművészeinek alkotásait is megismerhette a közönség. A kiállításokat a műfaji sokféleség, de a képzőművészet túlsúlya jellemezte. Ezt mutatják az alábbi százalékos arányok: Időszaki kiállítások Témák szerint megoszlása Százalékos % 1967-1991 Képzőművészet 50 Történet 12 Iparművészet 11 Természettudományok 8 Néprajz 5 Fotó 5 Régészet 1 Egyéb 8
