G. Móró Csilla szerk.: Blaskovich emlékkönyv(Pest Megyei Múzeumi Füzetek 1., Szentendre, 1993)

Dinnyés István: A Blaskovich testvérek régészeti tevékenysége

DINNYÉS: A BLASKOVICH TESTVÉREK RÉGÉSZETI TEVÉKENYSÉGE 165 kezdődtek, s folytatódtak 250-300 éven át, nagyjából átfogva az alföldi szkíta korszakot, a kelták itteni megjelenéséig, Kr. e. 300-250 tájáig. A szkíta sírokkal együtt, részben korábbi (2 késő rézkori, 2 bizonytalan korú őskori), részben későbbi (egy kelta, hat szarmata) sírokat is feltártak, a csíkosi részen Árpád-kori temető 17 sírja került elő. Feltárt hulladékgödrök és szórványleletek alapján a területen a korai bronzkorban,

22 majd a középső bronzkor végén és a késő bronzkor első szakaszában

23 település állt. A Bottyán Á. által kutatott halom földjében korai rézkori táltöredéket

24 is találtak?

5 A szkíta temető feltárása közben, a temetőhöz tartozó települést keresve, Párducz M. 1950-ben a Tápió déli partján, a Tűzkövesen végzett próbaásatást (MNMA 25.T.L, 35.T.L), amit dr. Banner János folytatott 1951-ben. Vidékünk korai és középső bronzkori műveltsége, a hatvani kultúra többrétegű településének részleteit tárták fel, fontos adatokat nyerve a műveltség időrendi helyzetére.

26 Az ásatásokkal kapcsolatos teendők mellett a Múzeumi Gyűjtőhely és a Blaskovich testvérek kiemelt feladata volt a környék régészeti emlékeinek gyűjtése, a felbukkanó leletek mentése. 1947-ben Tápiószelén, Móró István tanyáján (később Zsófi u. 24.), pinceásáskor csontvázas sírt, benne edénykét találtak; 1948-ban, az épület közelében előkerült, szarmata férfi sírt a Blaskovichok mérték be (TBMA 106-71. - Dinnyés 1973,44., Vm. t. 12-17.). 1948-ban Tápiószentmárton-Tónikertnél, Tóth János telkén végeztek helyszíni szemlét, ahol építkezés közben csontvázas sírokat, cserepeket, római pénzeket találtak (MNMA 41.T.L, TBMA 107-71.). Farmoson, Gut József földjén 1949-ben ismét szőlő alá fordítottak, az elpusztult sírok leleteiből egy szabadkézzel formált edényt (TBM 53.21.1. - Dinnyés 1973, 45., DC. t. 11.) sikerült a Gyűjtőhely számára megszerezniük (MNMA 27.T.I., TBMA 108-71.). 1950-ben a tápiószentmártoni Laposon (a középkori faluhelyen) talált 17. századi szablyát (TBM 54.24.1. - Dinnyés 1973, 49., XVT. t. 5.) ajándékozott a Gyűjtőhelynek Prepok József. A leletről jelentés ment az MNM-nek (TBMA 280-73.). Ez év novemberében Tápiószelén, a Kísérleti Gazdaság központjától (később Agrobotanikai Intézet) Ny-ra, a baromfitelepen, homokgödörben találtak két sírt. A helyszínre érkező Blaskovichok a szétdobált embercsontokat szedhették össze, a sírokban talált egy-egy edény eltűnt (TBMA 280-73.). A szkíta temető 1951. évi kutatási javaslata kapcsán Blaskovich György és János az MNM figyelmébe ajánlották Tápiógyörgye-Nagyteleki-dűlő középkori faluhelyét, korábbi (1939) terepbejárásuk tapasztalatait összegezve (TBMA 109-71., 280-73.). Ásatásra javasolták Rédei K. földjének déli végén levő homokdombot, melynek tetején, korábban, feldúlt szarmata sírt tártak fel (TBMA 280-73.). Rédei Kálmán földjén dr. Fettich N. kutatott 1938-ban, de a terület ásatási dokumentációja nem maradt fenn. Az itt előkerült nagyszámú szórványlelet, egy szkíta és két szarmata temetkezés közül az egyik szarmata sír hozzávetőleges helyét csak a Blaskovichok e javaslata őrizte meg. 1951-ben a Múzeumi Gyűjtőhely Vörösmarty utcai épületében régészeti állandó kiállítást készített az MNM, bemutatva az emberiség kialakulásának, a társadalom Kárpát-medencei történetének főbb szakaszait a magyar honfoglalással bezárólag. A kiállításban jelentős teret kaptak a Tápiószele és környékének régészeti emlékei, a tápiószelei szkíta temető leletei. 1952-ben a Gyűjtőhely Tápiószelei Múzeum néven önálló múzeummá alakult, melynek szakmai felügyeletét továbbra is az MNM látta el. 1952-ben Tápiószentmárton-Attila-domb Ny-i lábánál, földmunkák során leletek, sírok kerültek elő. Blaskovich János járt a helyszínen (TBMA 111-71.), majd Várallyai Bélával