G. Móró Csilla szerk.: Blaskovich emlékkönyv(Pest Megyei Múzeumi Füzetek 1., Szentendre, 1993)
Dinnyés István: A Blaskovich testvérek régészeti tevékenysége
DINNYÉS: A BLASKOVICH TESTVÉREK RÉGÉSZETI TEVÉKENYSÉGE 161 Szentmártonkáta-Rihestó, Hajdú Bélà tanyája közelében szabadkézzel formált, palackszerű szkíta (szarmata?) edénykét (TBM 53.18.1. - Dinnyés 1973, 42., VI. t. 1.) találtak (TBMA 490-77.). A gyűjtemény régészeti leletei közül néhány tárgyról nem maradt fenn adat, talán a Blaskovich testvérek sem tudtak róluk közelebbit. Feltehetően tápiószentmártoni és tápiószelei leletek. Egy-két tárgyat (TBM 54.10.1.: 4. századi római bronzfibula; 54.23.1.: 17-18. századi fokos) talán aukción vásároltak. Az egyetlen, bizonyosan nem a Tápió vidékről származó lelet a Nyergesújfalu-Textilgyár (Komárom m.) lelőhelyű középkori lándzsahegy (TBM 54.5.1.). Blaskovich György és János régészeti munkásságának kiemelkedő eredménye volt 1938-ban a tápiószelei szkítakori temető felfedezése, majd a feltárás megszervezése. A községtől keletre elterülő Szumrák (Szomorák-dűlőből az első szkíta leleteket Rédei Kálmán adta át a Blaskovichoknak. Ők bejárták a területet, a gazdákkal beszélgetve - melyik parcellán, milyen leleteket találtak már - állították össze a lelőhelyre vonatkozó adatokat, s tapasztalataikat részletes kataszteri térképen rögzítették. A Szumrák-dűlő K-i 400-450 m-es szakaszán találtak leleteket, többnyire a terület DNy-i részén a tanyák közelében, a dűlő K-i végénél pedig a dűlő teljes szélességében. A Szumrák-dűlőből a keleten szomszédos Csíkos határrészbe átnyúló magaslaton szintén kerültek már felszínre leletek (TBMA 101-102-71.). A korábbi földmunkák, főleg a szőlő alá fordítások már sok temetkezést elpusztítottak, a talált leletek jórészt elkallódtak. Egyes gazdák szőlőültetésre készültek, az érintett, még bolygatatlan területek feltárása érdekében a Blaskovich testvérek az MNM-hez fordultak, majd megszervezték az ásatást. A szükséges pénzt a Blaskovich testvérek és barátaik, Szántha József malomtulajdonos, dr. Györgyey Adolf tápiógyörgyei birtokos adták össze. Az ásatás vezetésével dr. Fettich Nándort, a Blaskovichok régi barátját bízta meg az MNM, segítségére Morvay Péter múzeumi gyakornokot küldte ki. Blaskovich György és János tárgyaltak, egyezkedtek a földtulajdonosokkal, szervezték a munkáscsapatot, bonyolították az adminisztrációt és természetesen a feltárási munkában is résztvettek. Házukban vendégül látták a régészeket, biztosították a feltárt leletek átmeneti raktározását. A szkíta temető első, 1938-as kutatásának helyszínei: Szumrák-dülóben Rédei K. földje; a dülo DK-i sarkában Miskokczi I. földje; Kertalja-dűlő ÉK végében özv. Miskoczi L-né tanyája körül; s a vele szomszédos terület a Csíkos-dűlőben, Györgyey birtokon. (Utóbbi három helyszínt a dűloutak választották el egymástól.) Az ásatás során kiderült, a területen nemcsak szkíta temető van. Miskolczi L-né földjén a késő rézkori badeni kultúra két sírját és bronzkori település gödreit; Rédei K. földjén két, korai szarmata (1-2. század) sírt is feltártak. A második ásatásra évek múltával, 1941. szeptemberben került sor, amit 1942. szeptemberben a harmadik, majd 1943-ban két ásatási időszak követett. E feltárásokat az MNM fiatal, szkíta korszakkal foglalkozó kutatója, dr. Bottyán Árpád vezette. 1938-hoz hasonlóan az ásatások előkészítő, szervező feladatait Blaskovich György és János vállalták. A kutatások 1941-42. évi költségeit nagyrészt dr. Györgyey Adolf, részben a Blaskovich testvérek fedezték. 1943-ban - a Blaskovichok közbenjárása nyomán, a Tápiószelén birtokos dr. Viczián István főispán javaslatára - a megyei közgyűlés biztosított 2000 pengőt az ásatások folytatására. Bottyán Árpád 1941-ben a Fettich N. feltárta területet bővítette a Szumrák-dűlő DK-i sarkánál és a Csíkosban, a Szumrák-dűlővel határos csíkosi részen néhány kutatóárokkal a szkíta temető ÉK-i kiterjedését igyekezett meghatározni. Megkezdte az ásatási területtől DK-re, a Tápió szabályozás előtti medrének É-i partján álló, mesterséges halom kutatását, amit a Blaskovichok is szorgalmaztak.