G. Móró Csilla szerk.: Blaskovich emlékkönyv(Pest Megyei Múzeumi Füzetek 1., Szentendre, 1993)
Fehér Dezső: Blaskovich Ernő, Kincsem, a csodakanca tenyésztője (A tápiószentmártoni ménes története)
138 FEHÉR: BLASKOVICH ERNŐ, KINCSEM, A CSODAKANCA TESZÉSZTÖJE Gyürky Béla, - aki később amatőr festőként maga is lefestette Kincsemet - a csikógalopp után azonnal 10000 forintot ajánlott Blaskovichnak, hogy adja el kancáját (ne felejtsük el, hogy az előző ősszel Kincsem öt kortársát 7000 forintért adta el Blaskovich!), de Ernő úr az akkor hallatlannak tűnő árért sem volt hajlandó egyetlen kétévesétől megválni. A kétéves KINCSEM sikerei A bécsi Derby meeting után - mint korábban már említettük - a Hesp istálló legjobb kilenc lovával, köztük a versenyben még nem indult Kincsemmel - Sztáray János vezetésével Németországba ment, ahol jó trenírozási lehetőségek, a hazainál jelentősebb versenydíjak és értékes tiszteletdíjak voltak. 1876. június 21-én Berlinben indult el a verhetetlen Kincsem csodálatos pályafutása. Versenyében az istálló angol lovasa, Madden lovagolta, s a kanca könnyedén, négy hosszal verte kortársait. Sokkal értékesebb és érdekesebb kövekező futása, mely alig két hét múlva július 2-án volt Hannoverben és már „összehasonlító" versenyen, amelyben kétéves és idősebb lovak indulhattak. Kincsem könnyedén verte itt is ellenfeleit, melyek közül a harmadik helyezett Double Zero egy hét múlva a Hamburgi Derby győztese lett!. A harmadik futás egy hét múlva a Hamburger Critérium, évjárattársaival, de már többletteherrel, könnyű győzelem. Ugyanígy július végén Doberanban (egyedül itt herceg Tchetvertinsky színeiben, de mint mindig, itt is Blaskovich tulajdonában) győzelem, majd augusztus 20-án Frankfurtban ugyancsak 10 hosszas diadal. Augusztus 31-én Baden-Badenben a Zukunfts Preis még gróf Sztáray színeiben, - bírói ítélet szerint hosszakkal canterben. Manapság ilyen jó kétévessel már nem futnak többet hat versenynél, - Kincsem azonban tovább folytatta diadalútját és szülőhazájában is bemutatkozott október 2-án. Akkoriban még igen jelentős és látogatott volt Sopronban a versenypálya, és a soproni Polgár Díj (1200 méter) versenydíját, 600 aranyat, a soproni polgárok adták össze. Az akkor már csodált Kincsem futásának megtekintésére messze földről jöttek a jó lovat szerető emberek, s a kanca a sok utazás ellenére sem okozott csalódást, sőt: hosszakkal, fölényesen verte ellenfeleit. Két héttel később a Pesti Gyepen láthatta a nagyközönség a kancát, ahol az első díj „csak" 400 arany volt, természetesen ez is Kincsem versenydíjait gyarapította. Október 22én Bécsben 10 hosszal, majd 29-én Prágában bírói ítélet szerint hosszakkal győzött a sárga 1600 illetve 1400 méteres versenyében. Ezzel befejeződött Kincsem első versenyéve. Négy országban, 10 pályán, 10 futás - 10 győzelem! Ilyen még nem volt! Különösen csodálni lehet, hogyha az akkori utazási viszonyokra gondolunk. A primitív rugózású vagonok voltak néha napokig Kincsem „boxai". Az viszont igaz, hogy kiváló temperamentuma folytán a vagonban csakhamar lefeküdt és mindig azt a híres tápiószentmártoni zabot ette, amin felnőtt, és amelyről mind Sárkány F.J., mind G. Rau, nem kevésbé a hazánkban dolgozó tucatnyi angol tréner mindegyike azt mondta, hogy ez a titka a Blaskovich lovak kiválóságának. A hároméves Kincsem: a „Hungarian Wonder" Kincsem a téli pihenő alatt nyugodtan ropogtatta a zabját a gödi istállóban és Hesp Robert keze alatt ismét nagyot fejlődött, nőtt, erősödött és nagyszerű izomzatot szedett magára. A „mindent jobban tudók" ugyan egyre-másra terjesztették a különböző véleményeket, Kincsem rosszul telel, a kanca nem a régi stb. Szerencsére minderről nem vett tudomást a még mindig hátul túlnőtt sárga, és trénere fokozatosan készítette az első feladatára, amely április végére volt kitűzve.
