Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)

íz b é g háztulajdonos ház nélküli Ï8Ô8 98 23 1828 170 31 1848 160 60 A táblázatból megállapítható, hogy a lakosság létszámának stabilizálódásával nőtt a nincstelen réteg aránya. Ha a lakosság száma emelkedett, intenzívebb volt a betelepedés, emelkedett a házzal rendelkezők száma; ha a népességszám csokiként vagy stagnált, egyes lakosok meggazdagodva több házat vásároltak, és mellettük mind szélesebb réteg szegényedett el. Az összeírások névanyagát különböző időpontokban összehasonlítva, képet kapunk a lakosság stabilitásáról, illetve mobilitásáról. Bár a két összeírástípus között vannak jelentős különbségek, az 1828-as összeírás adatgazdagsága miatt célszerű, ha ismét ezt helyezzük a központba, és az itt előforduló családok elődeit keressük az 1808. évi adókönyvben, illetve utódaikat az 1848. évi városi összeírásban. Stabilitás-mobilitás szempontjából 4 csoportot lehet megkülönböztetni : — a) a név csak 18284>an fordul elő — b) van elődje 1808-ban — c) van utódja 1848-ban — d) 1808-ban van elődje, 1848-ban utódja Szentendrén a 917 adózó családból — a) — 320 34,90% — b) — 90 9,81% — c) — 158 17-23% — d) — 349 38,06% Az 1828-iban szereplő családok közül összesen 439-nek élt az őse Szentendrén 1808-ban, 507-nek az utódja 1848-ban. Izbégen a 181 adózó családból — a) — 69 38,12% — b) — 25 13,81% — c) — 35 19,35% — d) — 52 28,72% 88