Dóka Klára: Szentendre története írásos emlékekben. (Pest Megyei Múzeumi Füzetek XIII. Szentendre, 1981)
szőlőjüket egyenként kettéosztották, így már az 10 darabban öröklődött tovább. A területek minősége ugyanis nem volt egyforma, ezért arra törekedtek, hogy mindkét fél jól járjon. 103 A szőlő, mint legfontosabb vagyontárgy gyakran szolgált a hitelezők kielégítésére is. Ezt úgy oldották meg, hogy az adósok bizonyos időre átadták területeiket, és a haszon a hitelezőé lett. Az ilyenfajta adósságtörlesztés azonban állandó viták forrásává vált. Danilovity Péter 1756-ban például 50 Ft kölcsönt vett fel, amiért felesbe adta szőlőjét a hitelezőnek. Danilovity szerint a művelés nem volt megfelelő, ezért a szőlő nem hozta meg a várt jövedelmet. Az adós szintén nem volt elégedett, ezért kérte, hogy eladhassa a területet, és így azonnal megkapja követelését. A hitelező tiltakozott, magának kérte vissza a szőlőt. 104 Voltak ellenkező példák is. Maricsics Lázár 1786-ban panaszkodott, hogy örökösödési adósság miatt bérbe adta szőlőjét. A terület sokkal többet jövedelmezett szerinte, mint amennyi adóssága volt, azonban ő nem kapott belőle semmit. 105 Radenkovics Balázsné arról panaszkodott, hogy férje korábban vett egy szőlőt, ami csaknem parlag volt. Beültették, rendbehozták, majd bérbe adva adósságot törlesztettek vele. A hitelező azonban nem viselte rendesen gondját, hanem teljesen tönkretette munkájukat. Az б kárukat most senki sem téríti meg. 106 Poponeskovics Mihály társának adott 50 Ft-ot szőlőre, és egyezményt kötöttek, hogy a területet ő műveli, amíg az 50 Ft adósság le nem telik. A társ közben elköltözött Szentendréről, és a városi tanács átvette a szőlőt. Poponeskovics kérte vissza, azonban a városi tanács magánál tartotta, míg az 50 Ft adósságot ki nem fizették. 107 A lakosok általában ragaszkodtak a megszerzett szőlőterülethez. Ha lejárt az ideiglenes bérbeadás, zálog, adósságtörlesztés, visszakövetelték a területet. Aki viszont ily módon sokáig magánál tartotta, nem szívesen adta vissza eredeti tulajdonosának. Ninkovics György felesége 1770-ben 100 Ft-ot vett fel az egyik szentendrei lakostól kölcsönképpen, zálogba adva szőlőjét. A pénzt visszafizette, azonban az illető nem akarta visszaadni a területet. Arra hivatkozott, hogy időközben ő is költött rá, inkább az ellenértéket adná meg az asszonynak. 108 Iffkovics Tódor halála után felesége kért segítséget a városi tanácstól. Volt egy szőlője, amit 3 évre felesbe kiadtak. A férj időközben a bérlőtől pénzt vett fel, amit nem fizetett vissza. A bérlő ezért a férj halála után még a fele termést sem adta oda a tulajdonosnak. Iffkovicsné elismerte, hogy még mindig adós, azonban az örökségből inkább hajlandó volt megfizetni az adósságot, de visszakérte szőlőjét. 109 34
